Századok – 1906

Értekezések - RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN: Magyarok Istene. Isten nyila 877

886 KÉTHEI PHIKKEL MÁRIÁS. Vizsgáljuk meg most már az »isten-nyila« kifejezésnek származását is : vájjon csakugyan pogánykori mythologikus emléke-e nyelvünknek, vagy pedig ugyanonnan eredt, a honnan a magyarok istene, — a bibliából ? Az eddig történt nyomozások, melyek egyébként nem csekély számmal vannak, mindannyian tanúskodnak ősvallási származása mellett. A kik a magyarok ősvallásáról eleddig írtak, kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy a villámnak népies »isten nyila« neve, eredete szerint elválaszthatatlanúl összefügg a »magyarok istené«-ve 1, a ki zivatar idején mennyei lakából mint nyilakat zúdítja a földre villámait. Különösen Szabó Károly állítja elénk szép móddal ama rokonsági kapcsolatot, mely az »isten nyila«-1 a magyarok nemzeti Istenéhez fűzi. »A magyar — úgymond — mint kiválólag harczias nép, ki hazáját s mindenét fegyverrel kereste, fegyverrel védte, ki szántásvetéssel nem foglalkozva, életét harczokban töltötte, vagyonát, kincseit háborúkban szerezte, örömét, dicsőségét hadjáratokban találta, istenét sem tudta máskép gondolni, mint a hadak hatalmas vezérének, a seregek urának, ki saját népét csatáiban vezérli, védi, támogatja, s a nemzet ellenségeit bosszúálló fegyvereivel összetöri. Népünk a. villámlásban és mennydörgésben máig is isten nyilát látja, s ellenségét megátkozva, isten nyilával kívánja üttetni.« Azonban nem Szabó Károly az első, ki ezt a nézetet hirdeti. Toldy és Ipolyi már jóval előtte vallják ugyan e véleményt. Az előbbi például így nyilatkozik : »Fegyveresen képzelték őt (t. i. a magyarok istenét), ki a gonoszokat nyilával ejti el ; innen a villámnak népi neve máig isten nyila.« 2) Ipolyi ugyanezt állítva, az »isten nyila« eredetét őseink tűzimádására viszi vissza. De a legújabb kutatók is az ősvallási eredetnek vallói. így gr. Kuun Géza következőleg bizonykodik már idézett művében : »Caelum Hungari sub duabus formis aspectibusque imaginabantur, sc. 1. forma aeria, lebegő ég, aether; 2. forma superaeria, menny, caelum immobile ; unde numen tonans mortales ietu fulminis terret punitque, quam ob rem fűimen menny-ütő-kő, mennykő, vulgo ') Emlékezzünk régiekről. Kisebb történeti munkái, I. 313. 1. -) Nemzeti irod. tört. 1. 17. 1.