Századok – 1906

Értekezések - RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN: Magyarok Istene. Isten nyila 877

MAGYAROK ISTEXE. ISTEN NYILA. 885 e beszéden, hanem Szirmaynak a »magyarok istené«-re vonatkozó fentebb idézett bizonyításán is észrevehető Dugonics Etelkájának a hatása. Ám még más körülmény is bizonyítja, hogy a >magyarok istene« elnevezés népszerűvé tételében valóban Dugonicsot illeti meg a fő érdem. Tudnivaló ugyanis, hogy az ezzel kapcsolatos szólásformákat is ő tartotta fen számunkra, ha ugyan nem maga alkotta őket. Míg régebbi példabeszéd-gyűjtőinknél, Decsinél és Kis-Viczaynál egy mondást sem találunk a magyarok Istenéről följegyezve, addig Dugonics Példabeszédeiben a következőkre akadunk : Megemlegette a magyarok Istenét ( = elbántak vele, 1 : 26. 1.) ; Sokakat megtanított a magyarok Istenére (1 : 99. 1.) ; Megemlegettetem veled a magyarok Istenét (2 : 83. 1.) ; Megtanítlak a magyarok Istenére. (2 : 83. 1.) Hozzávehetjük ezekhez az Etelka beszédében előkerülő »Él még a magyarok Istene« szólást is. Ha az előbbieket összevetjük az idézett beszéddel, hajlandók leszünk azt hinni, hogy magától Dugonicstól erednek, vagyis szálló igék, a melyek utóbb közszólásjellegűekké váltak ; vagy legalább is azt kell tartanunk róluk, hogy ha másoktól származnak is, igen valószínűen az Etelka ismert beszédének hatása alatt jöttek létre s jutottak közkeletre.1) Ez a mondás pedig: Él még a magyarok Istene, minden kétséget kizárólag Dugonics-alkotta szálló ige. Egyszóval, a magyarok Istenével kapcsolatos szólásmódok is bizonyítják, hogy e név használatát az újabb korban főleg Dugonics tette divatossá. A »magyarok isíewé«-nek való története tehát legvelejében ez : 1. Árpád-kori pap-krónikásaink képzelete alkotta meg a zsidók Jehovájának képmására ; 2. XVI-ik századbeli bibliai költőink tovább fejlesztették az eszméjét ; végűi 3. általános keletűvé Dugonics »Etelka« cz. regényének hatása alatt lett. Ez az igazság. Az ősvallási eredet a mesék országába való. *) Igaz, hogy a »Megemlegeti a magyarok istenét« szólásmód Kovács Pálnak 1794-ben kiadott Magyar példa- és közmondási között (205. 1.), valamint Szirmaynak Hungaria cz. munkájában (14. 1.) is megtalálható ; ámde ez a körülmény még nem bizonyítja azt, hogy Dugonics Etelkájának megjelenése előtt már használatos lett volna. Szirmaynál »Dei iuvamen«.értelmezéssel »Nem rövidült keze a magyarok Istenének« mondást is találunk (103. 1.), de szerintem ez is alkalmasint Dugonics hatására vall.