Századok – 1906

Értekezések - RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN: Magyarok Istene. Isten nyila 877

MAGYAROK ISTEXE. ISTEN NYILA. 883 magyarok istené-nek legrégibb írásbeli említése is megerősíti e név bibliai származását. Megjegyezhetem itt, hogy az egykorú magyar nyelvű forrásokban nem találunk helyet, a mely egyenesen a magyarok istené-ről szólna ; de szerintem ez a körülmény nem hozható fel hajdani megléte ellen ; legfeljebb annyit bizonyít, hogy őseink nem használták oly gyakran jókívánságaikban, mint az újabbkori magyarság teszi. Annak oka, hogy a XVIII. század vége óta annyira fölkapottá lett, hitem szerint, ha nem is épen bibliai, de igen valószínűen papi hatásra vezethető vissza. Néhai jó Dugonics András »Kegyes Oskola-béli Szerzetes Pap« érdeme, hogy a »magyarok istené«-nek eszméje és neve oly mélyen bevésődött az újabb magyar ivadék szívébe s képzeletébe. Páratlan népszerűségű regényének, az 1788-ban kiadott Etelká-wak már a czímképére rajzolt oltárkövén is ez a felírás van : A Magyarok Istenének. A világosi egyház felszentelésének jelenetében pedig Etelka a következő ékes beszédet mondja ugyanennek dicsőítésére : »Örüllyetök, és örvendözzetök Ti möggyőzhetetlen Magyar Seregek, kiket a nagy Isten Szittviánkból harmadszor-is ki-hozván, ezen Országunkba (mint édes anya-földünkbe) bé-segíteni méltóztatott. Megis-törte, meg-is-szalasztotta fölös ellenségeinket. Csak éppen annak az Urnák hatalmától származhatott az, hogy Magyar vitézeinkben oj nagy elevenség lönne, hogy ki-ki (habár maga légyen-is) Század-magával lönni láccattatna. Annak a nagy Istennek szent nevét, ha vagy el-felejtöttük volna, vagy evvel az Épülettel mög-nem-örökösítettük volna, az egész Velág előtt leghál-adatlanabbaknak tarttattunk volna. Föl-vötte szíves könyörgésünket, föl-vötte mái áldozatunkat az-az Isten, kinek különös nevet adnom kölletik ; de én aztat föl-nem-találhatom. Külömböztessük-mög őtet a többiektől ; és ezt a mü nagy-hatalmú Urunkat (e mái naptól fogva, cgé&zszen a Velág végezetéig) Magyarok Istenének mondgyuk. Ezt az Épületöt penig (mivel mü, sátorok alatt lakván, e háznál eddég többet nem építöttünk) ne másnak nevezzük, hanem a Magyarok Istene Szent-Egy-házának. Emejj ük-föl édes Honnyaim szemeinkkel együtt, háladó szíveinket az Egek felé, és egy szívvel s-egy lélökkel mondgyuk : Êllyen