Századok – 1906

Történeti irodalom - Alsófehér vármegye monografiája. I. 2.; II. 1.; III. 1. Ism. –ch –e - 848

8-1:4 TÖRTÉNETI IRODALOM. országgyűlés elé a »román nemzet« óhajtásainak kielégítése végett. Hiába igyekeztek a derék Lemény gör. katholikus és Saguna gör. keleti püspökök a folytonosan terjedő izgalmat pásztorleveleikkel csendesíteni, az izgatás folyton terjedt, úgy hogy az aránytalanúl csekély számú magyarság megvédése végett a megye rögtönitélő bíróságot (statarium) kért s kapott is. Május 15-én ismét oláh népgyűlés volt Balázsfalván, melyen állítólag 60—70,000 ember vett részt. Ott megállapították kívánságaikat. Mindenki azt hitte, hogy a máj. 29-én megkezdődött erdélyi országgyűlés határozata, melvlyel az uniót kimondotta s csatlakozott a reformokhoz, lecsillapítólag fog hatni. Saguna püspök is, ki mint az unió-ellenes oláh és szász küldöttség feje Innsbruckban a király előtt is járt, hirdette, hogy a király kijelentése szerint az unión változtatni nem lehet ; s a megye hangulata a nyár folyamán csakugyan eléggé nyugodtnak látszott és mindenki azt hitte, hogy az izgatás sem folyik oly nagy mértékben, mint korábban. Augusztus-hó folyamán azonban már aggasztó jelek mutatkoztak. Á magyar nemzetőr-csapatokba beállott oláhok kiléptek s önállóan szervezkedtek. Orláton a túlzók Lemény János püspököt egyszerűen elcsapták, a miben nagy része volt á gaztetteiről hírhedtté lett Axente Juonnak; a szept. 16—28-ig lefolyt líjabb balázsfalvi gyűlésen pedig nyíltan szakítottak a magyar állammal s Erdélyt tizenöt praefekturára osztották tribusokkal. Alsófehér megye területéből három praefeJctura lett : a topánfalvi, melynek praefektje Janku Ábrahám ; a balázsfalvi, melynek praefektje Axente Szever; és a salinaei vagy tordai, melynek praefektje Bálint Simon verespataki gör. katb. pap. A német katonaság természetesen támogatta őket. Schurtter nagyszebeni tábornok pl. megígérte a comité tagjainak, hogy a szervezendő oláh légiók részére 10,000 darab fegyvert fog adatni. Az oláhság tehát a nyilvános pártütés, a forradalom terére lépett, rémületbe ejtve a jóformán védtelen Kiiküllő, Felső- cs Alsófehér megyék magyar lakosságát. Mikor Puchner okt. 18-iki rendeletével Erdélyt ostromállapotba helyezte, s ugyanazon napon kelt másik rendeletével meghagyta, hogy az oláh felkelők Balázsfalvára gyülekezzenek táborba, megígérvén nekik fegyverek és lőszerek küldését s arendes katonasággal való megerősítést, az oláhság tényleg fegyverkezni kezdett s csakhamar megkezdődtek azok a borzasztó mészárlások, melyeknek hallatára »elborúl az Isten képére teremtett ember kedélye.« Nem részletezünk, mert talán nem tudnánk megőrizni tái'gyilagosságunkat annak a pusztulásnak láttára, a mi a félrevezetett, megvadított oláhság vandalismu-