Századok – 1906

Történeti irodalom - Alsófehér vármegye monografiája. I. 2.; II. 1.; III. 1. Ism. –ch –e - 848

8-1:4 TÖRTÉNETI IRODALOM. sát hirdeti. Hiába kisérlette meg a megye az ellenállást szervezni, a nemzetőr-csapatok egymásután tették le a fegyvert, mert az egyesűit oláh-osztrák csapatokkal, hiányos felszerelésükkel úgy sem bírtak volna sikerrel megmérkőzni. Megadta magát Gyulafehérvár is ; okt. 23-án s a következő napokon megsemmisült Zalatna. melynek pusztulásában nagy része volt Dobra Péter oláh ügyvédnek s Horák gyulafehérvári osztrák tábornok indolentiájának ; ugyanazon hó végén s november elején a hegyaljai magyarság pusztult el. Október-hó végén magyar fegyveres erő már csak Nagyenyeden volt, de itt sem sokáig, mert nov. 8-án, mikor a város csaknem körűi volt zárva, a városban levő katonaság parancs folytán Tordára vonult, mire Nagyenyed megadta magát s ezzel a magyarság ellenálló ereje a vármegye területén teljesen megtörött. Most már mondhatta a magát generálisnak és kegyelmes úrnak czímeztető Janku, hogy »Erdélyben szólani csak román nyelven szabad.« Nagyenyed egyelőre az oláh hordák tanyája lett s az maradt mindaddig, míg a magyar fegyverek csúcsai és zsibószurduki győzelmei után a magyarság helyzete javulni nein látszott. A nagyszebeni General-Commando ugyanis abban a meggyőződésben, hogy az előrenyomuló magyar haderő Gyulafehérvárt ostromolni fogja s így Nagyenyed »a gyulafehérvári várat ostrom alá venni szándékozó magyar seregnek hatalmas támpontja lehet«, meghagyja Axentenek, hogy a várost pusztítsa el, a mit Axente nyolcz nap alatt véghez is vitt. »Leromboltak itt mindent, legyilkoltak közel nyolczszáz embert és elpusztítottak két millió pengő forint értékű köz- és magánvagyont« — a császári hadsereg szemeláttára ! Ekkor pusztult el a Bethlen-főiskola 36,000 kötetből álló híres könyvtára és levéltára is. Nagyenyed pusztulásával egyidejűleg a megye más helyein is folytak hasonló pusztítások. Boros-Benedeken pl. mintegy százötvenen estek áldozatúl. A vármegye helyzete csak Bem győzelmei után javult annyira, hogy 1849-ben január végén a Marosujvárra gyülekező életben maradt megyei tisztviselők újra működni kezdtek, s a főispán nemsokára a teljes tisztikart is szervezte; a régi járások helyett azonban a megye területét három kerületre osztották. Ugy látszott, hogy a havasokban tanyázó Jankuval is sikerülni fog békére lépni, mert Janku a romániai emigránsokkal volt egyetértésben, a kik pedig a magyarokkal szövetségben az osztrák reakczió ellen való küzdelmet óhajtották. A niihálczfalvi fegyverszünet azonban tartós békére nem vezetett, sőt nemsokára ismétlődtek az előbbi hónapok véres eseményei. A romániai forradalom Erdélybe