Századok – 1906
Történeti irodalom - Balogh Ferencz: A magyarországi protestáns egyházak története. Ism. Révész Kálmán 68
68 TÖRTÉNETI IRODALOM. A magyarországi protestáns egyházak története. A középiskolák nyolczadik osztálya számára írta Balogh Ferencz. Debreczen, 1905. Yárosi kny. 8-r. 167 1. Nem épen gyakori, de nem is példátlan dolog, hogy e folyóirat a középiskolák számára írt történeti kézikönyveket tüzetesebben méltányolja. A czímben jelzett munka nemcsak tárgyánál és szerzőjénél, de benső értékénél fogva is nagyon megérdemli, hogy vele e helyen bővebben foglalkozzunk. Balogh Ferencz a legelsők és legérdemesebbek egyike ma élő protestáns egyháztörténészeink sorában. Immár negyven éves történetírói múltra tekinthet vissza a ma is ifjú tűzzel s lelkesedéssel, nagy alapossággal s szép eredménynyel működő író és tanár. Érdemes munkálkodásának a kezünknél levő könyv a legújabb, de hiszszük, nem utolsó terméke. Nem könnyű feladattal állott szemben az akadémiai színvonalon élő tanár; el kellett találnia azt a hangot, felfogást és terjedelmet, melynek keretében a magyar protestáns egyház történetét a gymnasium legfelső osztályába járó növendékek megérthessék, felfoghassák és áttekinthessék. Szerzőnk elég szerencsésen oldotta meg ezt a nehéz feladatot. A mi e tekintetben kifogásolható művében, az egyúttal érdeme is : jóval többet ad, mint a mennyi a gymnasiumban szükséges és feldolgozható; de épen ez által éri el azt, hogy munkája a legjobb és legalkalmasabb kézikönyv bármely értelmes ember számára, a ki a magyar protestáns egyházak történetét a főbb vonásokban, de az egyes részletekben is tájékoztatólag, megismerni kivánja. A szerző, miután röviden ismerteti a reformáczió előtti magyar egyházi állapotokat, tömör áttekintést nyújt a magyar protestáns egyházak történetéről s egyúttal műve felosztását adja. Az őt megelőző írók, majdnem kivétel nélkül négy korszakot vettek fel, mely korszakokat a bécsi és szatmári békekötések s az 1790 év határolták. Balogh Ferencz két részre osztja az egész anyagot : szólván először a reformáczió befogadásáról és diadaláról, kezdettől a Rákóczi fejedelmi ház bukásáig (1517 —1660); másodszor a protestáns egyház szenvedő állapotáról s ebből való fokozatos szabadulásáról, 1660-tól máig. Mi sem a négyes, sem a kettős felosztást nem tarthatjuk megfelelőnek, mert ha első korszaknak elfogadjuk is az 1660-ig terjedő időt, az ettől fogva napjainkig lefolyt 240 esztendő eseményeit nem véljük egy korszak keretében tárgyaihatóknak, hanem kettőt kell felvennünk, a mihez választópontúl az 1790 év a legtermészetesebben kínálkozik, a mennyiben
