Századok – 1906

Tárcza - Vegyes közlések - Zolnai Gyula felolvasása a Magyar Oklevél-Szótárról 672

680 tárcza. beválasztották. Társulatunknak kezdettől fogva igazgató választmányi tagja s mindenkor buzgó támogatója volt. Legyen áldott emlékezete ! VEGYES KÖZLÉSEK. — A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA első osztályának jun. 11-iki ülésén Zolnai Gyula levelező tag a Magyar Oklevél-Szótár immár elkészült és teljesen megjelent kötetét mutatta be. Bemutatója bevezetésül szolgál az Oklevél-Szótárhoz. E szótárnak — mint tudjuk — a korán elhunyt Szamota István vetett alapot a régi oklevelekben s egyéb iratokban előforduló magyar szók gyűjteményével, melyet az Akadémia a gyűjtő halála (1895) után megvásárolván. Zolnai Gyulát bízta meg azzal, hogy a becses, de nyers anyagot a Nyelvtörténeti Szótár pótlékául dolgozza fel. Zolnai részletesen elmondta az ekként keletkezett Szótár történetét, kiemelve különösen azt, hogy a szerkesztés alatt, Szamota adatainak ellenőrzése s a felhasznált források újra meg újra átvizsgálása közben számtalan olyan szót és kifejezést volt alkalma kijegyezni, a mit Szamota vagy nem olvasott, vagy lényegtelennek tartván, föl nem jegyzett, s így a szerkesztő az eredeti anyagot a saját adalékaival is nem csekély mértékben gyarapította; meg kell jegyezni azonban, hogy a Szótár a források teljes kiaknázásának még az ő pótlásai után sem tekinthető, mert ha csak azokat a levéltári gyűjteményeket akarta volna is teljességgel kimeríteni, melyekből maga jegyezgetett, kétszer tíz esztendő alatt sem készült volna el munkájával, melyben több más körülmény mellett főleg a Nyelvtörténeti Szótár pontatlan adataival való folytonos egybevetés amúgy is hátráltatta. Számot adott ezután Zolnai arról, hogy rnikép használta fel a rábízott anyagot ; mit tartott a Szótárba felvehetőnek ; hogyan járt el a régi szók és kifejezések értelmének megállapítása körűi ; s végűi a Szótár szerkezetét, vagyis használata módját ismertette. A második osztály jun. 18-án tartott ülése alkalmával dr. Erdélyi László pannonhalmi főiskolai tanár és rendi levéltárnok foglalt széket mint levelező tag A tihanyi apátság kritikus oklevelei cz. értekezésével. Az értekező már régebben behatóan megvizsgálta a pannonhalmi, zalavári és bakonybéli oklevelek hitelességét s kiválogatta közűlök a hamisakat, a melyek alapján egyre több általánosító következtetéshez jutott s megalkothatta elméletét az oklevélhamisítások természetéről és körülményeiről. E hamisítások bizonyos általánossága a középkorban tagadhatatlan, s ez mutatja legjobban, hogy miattok nem lehet csupán egyeseket felelőssé tenni, mert e hamisításokban része van az