Századok – 1906

Tárcza - Csaplár Benedek nekrologja 671

TÁRCZA. 71 CSAFLAR BENEDEK 1821. jan. 3. — 1906. aug. 19. Alig másfél hónappal ezelőtt ülte meg tisztelői, rendtársai meghitt körében áldozópapságának hatvanadik évfordulóját, és ma már sírja felett tekintünk vissza munkás élete pályájára, melyet úgyszólván gyermeksége óta szerzetespapi hivatásának szentelve, oly nemesen és hasznosan futott végig. Csaplár Benedeket hosszú élettel ajándékozta meg Isten kegyelme ; balsorsa úgy akarta, hogy erfnek a hosszú életnek egy elvadult ember durva merénylete vessen véget. Nem fogjuk a gaztett részleteit elbeszélni ; olvasóink tudják a történteket. De fájdalomtól meghatottan jegyezzük fel, hogy a tisztes ősz piaristát, ki kedvességeért, alázatos jó szíveért csak szeretetet, minden tetteért hálát és tiszteletet érdemelt, ádáz gyűlölség gonosz indulata döntötte koporsóba. Csaplár Benedek tizenhat éves korában lépett a piaristák tanító-rendjébe. Már akkor ismeretségben volt Reguly Antallal, kivel a magyar mythologia anyagának összegyűjtése érdekében később is érintkezett. Az ötvenes évek elején Szegedre kerülvén tanárnak, ott folytatta a néphagyományok gyűjtését. Ipolyi Arnold sok becses adatot használt fel tőle híres munkájában. Szegeden általában sokat dolgozott s lelkes közéleti munkásságot fejtett ki. Különösen Dugonics András emléke s a Dugonicsnak állítandó szobor ügye foglalkoztatá tevékenységét. Közel harmincz évig tartó tanári működés után, miközben több helyen megfordult, 1870-ben a pesti rendházba hívták elöljárói, azzal a feladattal, hogy a rend történetének forrásait kutassa és állítsa össze. Ehez mintegy előmunkálatűl készítette s adta közre 1871-ben A magyarországi kegyes tanító-rend történetének tervrajza czímű munkáját. Tanulmányai közben egy nagyobbszabású mű eszméje érlelődött meg lelkében, s a következő évek alatt megírta Révai Miklós életét, melyből (1881 —1886) négy kötet jelent meg, az ötödik kéziratban maradt. 1lévai Miklós élete Csapiárnak legnagyobb s kétségkívül legértékesebb munkája. Nem annyira a nagy közönség, mint inkább a tudósok számára készült, s adatainak gazdagságával, részletes és sokoldalú tárgyalásával valóban nélkülözhetetlen mindazokra nézve, a kik Révai kora irodalomtörténetével behatóbban kívánnak foglalkozni. A M. Tud. Akadémia méltó elismeréssel adózott e mű érdemének, midőn Csaplár Benedeket 1886-ban levelező tagjai sorába iktatta. Nemsokára a Vatikáni Magyar Okirattár szerkesztő bizottságába is