Századok – 1906

Történeti irodalom - Marczali Henrik: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Ism. Dőry Ferencz 643

«648 TÖRTÉNETI . IRODALOM. 1267, 1291 és 1298 évi törvényeknek? De nem resteltük a fáradságot, Marczali szövegeit egyes törvények eredetijével egybevetni ; nevezetesen próbaképen összehasonlítottuk a kiadással az 1267, 1291, 1298,0 1351 és 1439 évi királyi decretumoknak s II. ITászló 1490 évi hitlevelének a m. kir. Országos Levéltárban őrzött egy-egy, s azonfelül az 1351 évi törvénynek a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárában őrzött három eredeti példányát. Az összehasonlítás nem várt fogyatkozásokról rántotta le a leplet. Nevezetesen, habár a szerkesztő a pontosság látszatának emelése végett egyik-másik kútfőnél még az eredeti oklevél egyes sorainak kezdetét is megjelöli, a mi ebben a kézikönyvben bátran mellőzhető lett volna, az összehasonlításból első sorban kitűnt, hogy Marczali törvénykiadása nagyfokú gondatlanság bélyegét viseli magán. így több helyen kihagy a törvények szövegéből egyes részeket, a nélkül, hogy azt bármi módon megjelölné. Kernek példája ennek az 1351 évi decretum, melyben Nagy Lajos tudvalevőleg szó szerint átírja II. Endre 1222 évi aranybulláját. Marczali közli Nagy Lajos decretumának elejét s még az arany-bullából is tíz sort, azután minden megjegyzés nélkül átcsap az oklevél hátrábbi részére, a hol már ismét Lajos beszél. Pedig ennél a közleménynél a sorkezdések is fel vannak tüntetve! A kihagyás ellenkezőjét látjuk ugyancsak ezen decretum 12-ik czikkében, a hol az Országos Levéltár példányának s a többieknek egymástól eltérő szövegét összeolvasztja a nélkül, hogy erről jegyzetben számot adna. Gondatlanságra vezethető vissza az is, hogy habár általában véve czikkekre osztja a törvényeket, az 1267 évi decretumnál ezt egyáltalán mellőzi, az 1291-ikinél pedig 25-ig számozza a czikkeket, azontúl abbahagyja a számozást; továbbá hogy az 1291 évi törvénynél Endlicher, az 1298-ikinál pedig Kovachich felosztását követi, a nélkül, hogy ezt megmondaná és indokolná. Hasonló következetlenségekkel találkozunk a helyesírás tekintetében is. A tulajdonneveket többször rövidíti, pl. St. (Steplianus helyett), C/iri (Christi helyett) ; hol ae-1, hol e-t, úgyszintén hol tia-1, tium-ot, hol da-1, dum-ot ír; a kis és nagy betűk használatában egyszer ragaszkodik az eredetihez, másszor a modern helyesírást követi stb. Ebbeli hibáját érezte ő maga is, mert az Előszóban előre is védekezik az »úgynevezett következetesség« meg nem tartásának vádja ellen, és pedig azzal, hogy ugyanazon szó a régi oklevelekben gyakran két•) Az 1298 évi decretum eredetije nem ismeretes, csak átirata van meg I. Ulászló 1440 évi decretumában. Marczali kiadása is ezen alapúi.