Századok – 1906
Történeti irodalom - Marczali Henrik: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Ism. Dőry Ferencz 643
«645 történeti . irodalom. A kútfők sorozatának, valamint bibliograpliiájuknak teljességét illetőleg szintén volna még kívánni valónk, de mivel a szerkesztő ambitiója erre úgy sem terjedt ki, nem foglalkozunk vele. Azt azonban nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy a kútfőkiadások idézése sok helyen egészen hiányzik, máshol pedig tökéletlen vagy hibás, pl. midőn a három erdélyi nemzet 1459 évi unió-oklevelének forrásaként » Zimmermann- Werner : Urkundenbuch der Siebenbürger Sachsen«-t jelöli meg. Ily czímű oklevéltárat nem ismerünk, s a Zimmermann- Werner -féle TJrkundenbucli zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen csak 1415-ig terjed. Nem zárhatjuk le a kútfői rész ismertetését a nélkül, hogy ki ne emeljük az 1526—1606-ig és 1606 —1711-ig terjedő korszakokat, melyeket Milca Sándor, illetőleg Angyal Dávid állítottak össze; ezek gondosságot és teljességre való törekvést mutatnak, a mi azonban az adott keretekben kellőképen nem érvényesülhetett. Tekintsük meg ezek után a munka második részét, melyet a szerkesztő ama legfontosabb történeti emlékeink közlésére szánt, melyek valamely korszak intézményeire, állapotaira vetnek világot. Őszintén szólva, bármennyire összezsugorítjuk is a legfontosabb fogalmát, ezeréves történetünk ilynemű emlékeit szövegükben 700 lapra lenyomtatni lehetetlennek tartjuk, a mint hogy ez Marczalinak sem sikerült. A kézikönyv ugyan elég csinos gyűjteményt tartalmaz többé és kevésbbé fontos darabokból, s helylyel-közzel jó szolgálatokat is tehet, de mindamellett nagyon távol áll attól, hogy az olvasó benne »együtt találja egész történetünknek legfontosabb hiteles emlékeit,« De a közölt anyag kiválasztását illetőleg sem vagyunk a szerkesztővel mindenben egy nézeten. Marczali nevezetesen túlságos nagy teret fordít a törvények közlésére. A 600 lapot kevéssel meghaladó szövegrésznek jóval több, mint egy harmadát törvények és Werbőczy Hármaskönyve foglalják el. Mi is azt valljuk, hogy ezek történelmünknek legkiválóbb emlékei ; mindamellett az anyag kiválasztásánál, tekintettel a felhasználható tér aránytalanúl csekély voltára, még egy szempontot is figyelemre méltattunk volna, azaz a legfontosabb történelmi források közül is csak azokat vettük volna fel teljes szövegükben, melyekhez az olvasók nehezebben férhetnek hozzá. Igen helyén valónak tartjuk pl. a Corpus Jurisból hiányzó néhány középkori törvény publikálását, minthogy ezeknek pontos kiadásuk egyáltalán nincs, s a meglévő kiadások ma már alig kaphatók; a többieket azonban nem ártott volna mellőzni. A ki a magyar történelemmel behatóan akar foglalkozni, az
