Századok – 1906

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Még egy kis nyelvtörténet 635

646 TAKÁTS SÁNDOR. nasfa«, — és ismét: »ornamentum pectorale muliebre vulgo nasfa.« Mármost ha az ember a szótárak után indúl, ez a pectorale vagyis násfa Zolnai szótára szerint fülbevalót, Bartal Glossariuma szerint pedig mellfűzőt jelent.1) Az OSz.-ban pl. azt olvassuk, hogy koponyás (kaponyás) alatt a nagykoponyájú (magnam calvam habens) embert kell értenünk ; a régi összeírások szerint pedig a koponyás alatt a becsületes teknős mestereket értették. Tornyos az OSz. szerint az, a kinek tornya van. A végházak összeírásai pedig mindig a toronyőröket mondják tornyosoknak, írván például : »az tornyosok mihelyen lovast látnak, menten megkondítsák s megszólítsák, honnan jő, hova megyen, kinek hijják ; kit ha elmulatnak, jól megpálczáztatnak.« És ilyeneket seregével sorolhatunk fel. De azt hiszszük, ez is elegendő annak okadatolására, hogy miért becsüljük többre az adatokat a szótáraknál. Ha Zolnai a szótárak helyett szintén történeti adatokat használt volna, akkor egy sereg csodabogártól megmenekedhetett volna. A scliarffentin és a scharffentinell nevű taraczkra pl. elegendő adat van közölve a Történelmi Tárban és a Századokban. Zolnai ezekről mit sem tudván, a Magyar Nyelvben czikket ír egy ismeretlen magyar ágyunévről. Ezt az ismeretlen ágyunevet — mint ő mondja — surfuthyl és surfuthyn néven az OSz.-ba is fel akarta venni, de rájött, hogy a szövegben sarfatliyl és sarfatyn van írva. Most azután segítségére jött Szily Kálmán, a ki tudomására hozta, hogy a jelzett titokzatos ágyunév egy bajor szótárban feltalálható. így azután Zolnai megállapította, hogy »azt az ágyufajtát őseink sarfatin, sarfatil névvel nevezték.« így került belé az OSz.-ba is. Erre nézve mi megjegyezzük, hogy sarfatin és sarfatil sohasem volt magyar ágyunév. A régi összeírások legalább ötven-féle alakban adják ezt a scharfentin szót, de azok egyike sem magyar. Az Izabella királynétól 1552-ben átvett ágyuk névsorában, azután az 1552 —1554 évi kassai ágyuk között a scharfentin magyarúl mint fias szerepel.2) Más összeírások sólyom, taraczk és sólymocska néven nevezik. Szigetvár 1559-iki összeírása pl. ezt mondja: »trackones viginti, quos germanica lingua scharfatindl vocant.«3) A ki a tárgyismeretet úgy leuézi, mint Zolnai, az a surfutyl meg a sarfatin szókat is magyar ágyuneveknek veheti. *) A mellfűzőt a régi összeírások így nevezik : »humerale muliebre vulgo mieder.« (Urb. et Conscr. fasc. 78. nr. 16.) 2) Közös p. ü. ltár: Hung. fasc. 14336. »ain Scharfetinell Fias genannt.« Ugyanígy fordúl elő a következő kimutatásban: »Annotatio bombardarum, quae repertae fuerunt in diversis arcibus Transylvaniae tempore resignationis.« Egy másik 1552 évi kimutatásban ugyanott ez olvasható : »Item una Falkoneta Scharfetel nomine Fias.« 3) U. o. Hung. 1559. Ibafalvay számadásai közt.