Századok – 1906

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585

612 SZENTPÉTERY IMIÍE. III. Előző fejtegetéseinkben távolról sem törekedtünk a subjektivitás szempontjából felmerülő kérdéseknek kimerítő bonczolására, hanem csupán arra, hogy lehetőleg mindazon momentumokat érintsük, melyek a történeti kutatás folyamán a subjektiv elemeket az objektivitásra törekvő vizsgálatba, legtöbbször a kutató tudtán kívül, belevonják. Czélunk ugyanis annak a kimutatása volt, hogy a történeti anyag feldolgozása sokkal szorosabban összefügg a kutató egyéniségével, hogysem a történeti objektivitás követelményét egész teljességében megvalósítani lehetséges volna. A subjektivitás elemei magában a történettudomány természetében és módszerében gyökereznek, azért nem is irthatok ki teljesen. Nagyon tévedne azonban az, a ki mármost ebből azt akarná következtetni, hogy a történettudománynak nem is kell objektivitásra törekednie. Láttuk ugyanis, hogy bár a subjektivitás, míg a tényeket meg nem hamisítja, elvileg összefér ugyan a tudomány követelményeivel, — nem értvén ide természetesen a tendentiát, — mégis nagy veszedelmet rejt magában a tudományra nézve. A subjektiv író minduntalan annak van kitéve, hogy öntudatlanul átlépi azt a határt, mely a subjektivitást a tendentiától elválasztja. Valószínűleg ez a tapasztalat okozza azt is, hogy az általános használat legtöbbször össze is keveri a két fogalmat. Tendentiosusnak mondanak sokszor olyan munkát is, mely csak subjektiv, talán erősen subjektiv, de azért még messze van a tendentiától. De veszedelmes a subjektivitás azért is, mert behízelgő. Az erősen subjektiv író jobban színezi előadását, s ez által úgyszólván rákényszeríti az olvasót, hogy az ő felfogásához csatlakozzék. Igaz, hogy a legobjektivebb író is az előadott tények igazságáról akar meggyőzni, de más az, ha a meggyőződés tisztán a tények igazságának belátásából fakad, mint hogy ha a subjektiv színezés befolyása alatt keletkezik. Cserei Mihály históriája pl. tudvalevőleg tendentiosus, és a hol hiányzik is belőle a tendentia, ott is erősen subjektiv. Már pedig a ki Csereit olvassa, azt a kedves és közvetlen előadásmód,