Századok – 1906
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585
602 SZENTPÉTERY IMIÍE. meg, minél terjedelmesebbek a tárgyra vonatkozó ismereteink, és subjektiv meggyőződésünk is annál szilárdabb, annál közelebb áll az objektiv bizonyossághoz, minél több bizonyítékra támaszkodhatik. Már itt, az okozati összefüggés megállapításánál kiemelkedik egy, a subjektivitás szempontjából nagyon fontos momentum : a lényegesnek a kevésbbé lényegestől való megkülönböztetése. Mikor a kutató az okozati összefüggés valószínűségét akarja megállapítani, mérlegelnie kell a pro és contra szóló bizonyítékokat, hogy ítéletét ezek szerint mondja ki. A lényegesnek felismerése azonban nemcsak itt, hanem a történeti kutatás egész mezején uralkodik. A történeti tények, még pedig a hiteles tények száma oly végtelenül nagy, hogy a kutató csak úgy uralkodhatik felettök, ha a fontosat a kevésbbé fontostól meg tudja különböztetni. Első sorban a nagyobb korszakokat, esetleg az egész emberi fejlődést felölelő történettudományi kísérleteknél szembetűnő ez. Mint Marczali mondja a világtörténelemre vonatkozólag : »Nem minden történeti tény, nem minden fenmaradt emlék vagy adat egyúttal a világtörténelemé is. Szemünk előtt mindig az általános értékűnek kell lebegnie« stb.1) De a legspeciálisabb kérdéssel foglalkozó kutató is minduntalan abba a helyzetbe kerül, hogy bizonyos adatokat mellőzhet, sőt mellőznie kell. hacsak művéből minden lelket kiölni nem akar. Igen ám, de mi hát a lényeges? Van-e arra kritériumunk, hogy az egyik adatot lényegesnek, a másikat lényegtelennek mondhassuk ? Sokan próbáltak már e kérdésre feleletet adni, s a felelet néha találó, máskor kevésbbé találó, de általános érvényű sohasem volt. Mert néha, adott esetekben, a legjelentéktelenebbnek látszó körülmény is jelentős lehet, máskor lényeges dolgokat is mellőzhetünk a tudomány veszélyeztetése nélkül. Hogy csak egy-két példát hozzunk fel. Bernheim pl.2) Langlois-val egyetérve csak egészen általános, különben tetszés szerint értelmezhető meghatározását adja a lényegesnek, de hozzáteszi, hogy a lényeges tények és adatok ') Budapesti Szemle, 263. sz. 282. 1. 2) Lehrbuch, 149. 1.