Századok – 1906

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585

600 SZENTPÉTERY IMIÍE. »szabályokhoz tapadás« az absolut objektivitásnak nagyobb mértékét jelenti, mint az önállóság. A synthetikus eljárás mindenesetre tág teret enged az egyéniségnek. A kutatónak az elszigetelt adatok között összefüggést kell keresnie, a lényeges adatokat a lényegtelenektől el kell választania, az eseményekről és szereplő személyekről Ítéletet kell alkotnia. Mindez egyéni, subjektiv felfogás nélkül alig lehetséges. A subjektivitásnak azonban nem kell kifejezetten nyilatkoznia. A történetíró az eseményekről és személyekről alkotott véleményét elhallgathatja, mégis elárulja állásfoglalását az, hogy mily adatokat emel ki, milyeneket mellőz stb. JRanke pl. nagyon tartózkodik a személyes véleménynyilvánítástól, mégis tanulmányozói, mint láttuk, sok helyen ki tudják mutatni subjektivitását. Épen ezért a synthetikus eljárás subjektiv, elemeit czélszerűen két csoportban tárgyalhatjuk, megkülönböztetvén a subjektivitásnak Tri nem fejezett módon és kifejezetten való nyilatkozását. Föltéve, hogy a történetíró fölül akar emelkedni a tényeknek puszta annales-szerű vagy krónikás felsorolásán, synthetikus eljárásának legelső foka abban fog állani, hogy a kritikailag már megrostált adatok között az okozati összefüggést iparkodik megállapítani. Mert az adatok magukban nem fogják ezt az összefüggést elárulni, hacsak a kutató már »a priori« valami meghatározott felfogással, elfogultan nem nézi őket, a mi természetesen már a tudomány természetével ellenkezik. Az elfogulatlan kutató feladata épen abban áll, hogy felismerje, miféle összefüggésben vannak a talán- látszólag teljesen összefüggéstelen adatok. Salamon idézett értekezésében (6. 1.) ezt úgy fejezi ki, hogy a kutatónak az adatokhoz kérdéseket kell intéznie s azt vizsgálnia, hogy kérdései közül melyikre felelnek meg az adatok. A történelemben azonban, mint azt már kiemeltük, a causalitást nem szabad materiális, természettudományi értelemben venni. A történelem feladata kutatni, hogy az adott tényekből mi következett, nem pedig hogy minek kellett következni. Ez más szóval annyit jelent, hogy a történet-