Századok – 1906

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585

A TÖRTÉNETTUDOMÁNY OBJEKTIVITÁSÁNAK KRITIKÁJA. 591 Kan ke klasszikus példát adott arra, hogy a történettudomány objektivitásának követelményéhez szó sem férhet. De itt sem oly egyszerű a dolog, mint első pillanatra látszik. Nem is kell behatóbban belebocsátkoznunk Ranke módszerének vizsgálatába. Elég rámutatnunk, hogy a Ranke objektivitása sem olyan minden kétségen felüli, mint azt egykor hirdették. Hiszen vannak, a kik egyenesen a subjektivitással határos egyoldalúsággal vádolják őt, azt állítván, hogy csupán a politikai és diplomácziai események iránt van érzéke.1) Legalaposabb elemzői pedig, mint Lorenz és Dove, kimutatják, hogy Ranke objektivitása sokszor csak látszólagos, tényleg azonban ez a »hűvösség« erős subjektivitást takar. Továbbá, a minek jelentőségét alább fogjuk kifejteni, Ranke felfogását a történeti eseményekben való közvetlen gyönyörködésen kívül — mint ezt Grotenfelt szépen kiemeli 2) — a közép-európai műveltség szempontja irányítja, a mi szintén az absolut objektivitás rovására irandó. íme, a legobjektivebb történetíró sem mentes a subjektivitásnak bizonyos fokától, s e példa világosan mutatja, hogy absolut objektivitás a történettudományban nem is létezik. Vannak azonban egyéb, más irányú megfontolások is, melyek hasonló eredményre vezetnek. Fentebb mondottuk, hogy Rankét némelyek a politikára és diplomácziára irányuló egyoldalúsággal vádolják, s e körülményt a subjektivitás bizonyos fajtájú megnyilatkozásának tekintik. Később lesz szó arról, hogy az író felfogása hogyan és mennyiben szolgál a subjektivitás forrásáúl. Itt csak azokra a különböző történeti irányokra kell rámutatnunk, melyeknek jogosultságát minden ellenkező kísérlet daczára sem sikerült ') Ezt mondja pl. Scherr : Illustrirte Geschichte der Weltliteratur. 2) Die Wertschätzung in der Geschichte, 141. 1. E munkára és u. a. szerzőnek Geschichtliche Wertmassstäbe stb. cz. művére, mely az előbbinek folytatásaként jelent meg (az 1. Leipzig, Veit n. Comp. 1903., a 2. Leipzig, B. G. Teubner, 1905.), e dolgozat folyamán többször hivatkozom. Grotenfelt ezen műveiben ugyan tulajdonkép más kérdést vizsgál, de fölvett tárgyával kapcsolatban az objektivitás kérdésével is foglalkozik, még pedig alaposabban, mint tudtommal bárki más. Elsősorban ő terelte figyelmemet az objektivitás fontos kérdésére ; e dolgozat is eredetileg e két mű ismertetésének készült.