Századok – 1906

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585

590 SZENTPÉTERY IMIÍE. Marczali Henrik a Momrusen Tivadarról szóló emlékbeszédében így szól: (A történetírónak is) »anyaggal van dolga, olyan anyaggal, a melyet tisztán kell tartani és meg nem másítani, de a mellett művébe csak úgy beleteszi lelkét, életét, csak úgy átalakítja az anyagot szellemével, mint a költő, mint a művész.« *) Még világosabban fejezi ki ugyanezt a gondolatot a világtörténelem feladatáról szólva : »Mert a történetben az objektiv ténytől el nem választható az írónak subjektiv meggyőződése és színezése.« 2) Hasonló gondolatot fejez ki, bár kevesebb határozottsággal, FraJcnói Vilmos is »Pázmány Péter és kora« cz. művéhez írt előszavában : »Az események felfogásában, az egyéniségek megbírálásában elfogulatlan és részrehajlatlan igyekeztem lenni ; de nem vágyódom azok dicsőségére, kik az igazságosságot a közönyösséggel, a tárgyilagosságot a színtelenséggel azonosítják.« 3

) Tetszés szerint folytathatnók még ezen szemelvényeket történetíróink hasonló nyilatkozataiból ; de valamennyiből csak az tűnnék ki, a mi már a fentebbiekből is látszik, hogy a történettudósok felfogása az objektivitásról, sem nem oly egységes, sem nem oly szigorú, mint azt általánosságban várni lehetne. Tagadhatatlan, hogy a történetírók egy része nagy szigorúsággal ragaszkodik az objektivitás elvéhez. E tekintetben nem kisebb tekintélyt, mint magát Rankét, a történetírás nagymesterét kell példaként idéznünk. Ranke tudvalevőleg oly szigorú híve volt a történettudomány objektivitásának, hogy lehetőleg az egyszerű véleménynyilvánítástól is tartózkodott, s műveiből sokszor a legpontosabb megfigyeléssel sem tudjuk kihüvelyezni, hogy valamely történeti személyre vagy eseményre vonatkozólag mi volt a nagy író subjektiv Ítélete és felfogása. Ranke történeti módszerére nézve ez annyira jellemző, hogy szorosabb értelemben vett követőinek iskoláját erről egyszerűen objektiv iskolának szokás nevezni. Ennek a nagy tudósnak a példája úgyszólván követeli azon itélet kimondását, hogy imer *) Budapesti Szemle, 325. sz. 2. 1. ») U. o. 263. sz. 287. 1. 3) Id. m. Előszó, VI. 1.