Századok – 1906

Történeti irodalom - Kont Ignace: Poétes lyriques hongrois. Ism. Kropf Lajos 474

474 •TÖRTÉNETI IRODALOM. Poètes lyriques hongrois. Tompa, Gyulai, Szász et Lévay. Par Ignace Iiont. Paris, 1905. Nagy 8-r. 68 1. Kont Ignácz tollából egy harmadik füzet jelent meg, folytatásúl azon korábbi két füzethez, melyben Vörösmartyval, illetőleg Arany Jánossal foglalkozott.1) Mint e kettő, úgy az újabb dolgozat is, szerzőnknek a Sorbonne szabad tanfolyamán tartott előadásait tartalmazza. Tárgyáúl ez alkalommal a czímben említett négy magyar lyrikus költő, t. i. Tompa Mihály, Gyulai Pál, Szász Károly és Lévay József működését választotta, kiknek egy-egy külön szakaszt szentel. A bevezetésben azt írja szerzőnk, hogy azt a hézagot, melyet Petőfi és Vörösmarty halála okozott, Arany és barátai töltötték be. Az ő munkáikban a forradalom után lefolyt harmincz esztendő classikus termékei maradtak reánk. Tompa és Lévay távol a főváros zajától, Gyulai és Szász ellenben magában a fővárosban, mesterük — jobban mondva, barátjuk — Arany János oldala mellett hallatták költői szavokat, hogy megőrizzék a magyar költők régi jó hírnevét. Az ő befolyásuk irányadóvá vált az Akadémiában és Kisfaludytársaságban. Arany János egész levelezése bizonyíték arra, mily gondosan igyekeztek az izlést nemesíteni s a közromlás közepette megmenteni legalább a kitűnő elődöktől örökségül hagyott legdrágább kincset: a nemzeti költészetet. Törekvéseiket siker koronázta; az ifjabb magyar költői nemzedék felnövekedéséig az ő munkásságuk mutatott utat és adott irányt az izlés dolgában. Vörösmarty, Petőfi és Arany, meg a szerző legújabb dolgozatában tárgyalt négy író a magyar költészet legkiválóbb művelői az 1825—1882-ig lefolyt korszakban. Kont ezen munkájában is — mint korábbi dolgozataiban — röviden és szabatosan festi meg a történeti háttért, azután elmondja a költők életrajzát és ismerteti írói működésöket, egyszerű, de élvezetes nyelven, s jellemzőbb műveikből kivonatokat közöl prózai franczia fordításban. KROPP LAJOS. ') Ismertetésüket olv. Századoh, 1904. 797. 1. és 1905. 265. 1.