Századok – 1906

Tárcza - Báró Radvánszky Béla nekrologja 475

TÁHCZ A. Báró EADVANSZKY BELA 1849. márcz. 1. — 1906. máj. 2. Rövid betegség után, még alig hajlani kezdő férfi korában, élete ötvennyolczadik évében ragadta ki a halál e hó 2-án báró Radvánszky Béla tagtársunkat körünkből. Nem kisebb veszteséget mint a mennyi fájdalmat jelent e gyászhír nekünk, kik évtizedeken át szemlélői, tanúi valánk nemes, munkás életének, melynek javarészét a történettudomány művelésére, a történetkutatásra szentelte. Már ifjú lelkében felébredt a történelem szeretete, a mult emlékei iránt való komoly érdeklődés, mit családjának évszázados történelmi neve s a családi levéltár gazdagsága csak fokozott benne. Es ezt az érdeklődést, ezt a szeretetet átvitte mindazokra, kik vele együtt egy czélt követtek, kik a nemzet múltjának felderítésére törekedtek. Hiszen mindnyájan éreztük, a kiket életünk pályája körébe vezetett, azt az őszinte meleg barátságot, melylyel a történettudomány legszerényebb munkásához is önzetlenül vonzódott. Közéleti szereplése — bár előbb (1875 —1882) mint országgyűlési képviselő, majd (1882 — 1892) Zólyom vármegye főispánja, utóbb (1896 óta) mint a szent korona őre és valóságos belső titkos tanácsos, előkelő és magas állásokat töltött be — csendes volt és zajtalan, mint egész egyénisége ; de erejét és tevékenységét a tudományos munkásság terén soha nem pihentette. Társulatunknak 1874-ben, az Országos Régészeti Társulatnak 1879-ben lett igazgató választmányi tagja ; ez évben választotta meg a M. Tud. Akadémia is levelező tagjává, 1887-ben pedig tiszteleti taggá. 0 hozta létre 1883-ban a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságot, melynek éltető lelke volt s mind haláláig első elnöki tisztét viselte. Saját kutatásait kiválóan a XVI—XVII. század művelődéstörténetének forrásaira, végrendeletek, inventariumok, összeírások, számadások stb. gyüj-