Századok – 1906

Történeti irodalom - Széchenyi István (gróf) munkái. Második sorozat. II. köt. Ism. Váczy János 461

468 •TÖRTÉNETI IRODALOM. A Kelet népe az alkotmányos szabadság és kifejlesztett nemzetiség eszméiért vívott újabb küzdelem bánatos könyve, át- meg átszőve a nagy reformátor magán és nyilvános életének jellemzetes adataival s politikai pályája első felére való visszaemlékezéseivel. A könyv első részében nagy reform-munkái hatását rajzolja. Az átalakuláshoz megkívántató minden nemzeti erőt egy czélra törekszik irányozni, hogy a siker annál bizonyosabb legyen. Fejtsük ki alkotmányunkat s terjeszszük ki az ország minden lakosára. De a legfőbb teendő a Stadium-ban fejtegetett módon, a magán- és közhaszon szempontjából, ne pedig oly hangzatos elvek szerint valósuljon, a melyek az erőszakos izgatások jelszavai s a haladás eddigi békés irányát veszélyeztetik. Ezzel foglalkozik a könyv második része s a Politikai programm-töredékek egészen. Nemzetünk a haladás útjára lépett. Mindaz a rejtett erő, a mely oly régóta szunnyad a magyarban, hatni, munkálni kezd. Már-már valóra válik Széchenyi ifjúkori álma : »hazánknak minden ingadozás nélküli átvarázslata egy elkopott, féligmeddig feudális, félig-meddig alkotmányos szövevényből emberhez illő, minden álfénytől kitisztult képviseleti rendszerre.« Hazafi szíve kimondhatatlan örömtől árad, ha elgondolja, hogy ez átalakulás az ő eszméi nyomán indult meg; de legott fájdalom borúi szívére, ha látja, hogy a magyar alkotmány tágasabb alapra helyezését nem azon az úton akarják megvalósítani, a melyet ő egyedül czélravezetőnek hirdet; ha mindazt, a mi e legfőbb kérdéssel közelebbi vagy távolabbi kapcsolatban van. egyszerre, rohamosan akarják eszközölni, mert »időnk, értelmi súlyunk s kiállító tehetségünk nagyon is meg van határozva.« Választanunk kell a legelső teendő s a mellékes kérdések megoldás i között, hogy legfontosabb érdekeink áldozatúl ne essenek. Más szóval, el kell nyomnunk szívünk vágyait, s csak a hidegen számító értelem okainak engedve készítenünk elő az átalakulás mikéntjét, a helyes taktikát, a mely bár másodrendű vagy épen csekély dolognak látszik, de szövevényes helyzetünkben több figyelmet kiván, mint államférfiaink közönségesen hiszik. Széchenyi a józan taktikát szinte oly fontosnak találja, mint a fölvetett eszmék szoros kapcsolatát. S e szempontból tekintve Kossuth Pesti Hírlapjának szenvedélyes izgatásait, kimondhatatlan kínok marczangolják szívét; nem azért, mintha Széchenyi tisztában nem volna önmagával a teendők mikéntjére nézve, hanem mivel látja, mint borúi hazánkra vész, s nem lel magában elég erőt, hogy azt feltartóztassa. Elmondja, mit várt a nemzet a Pesti Hírlaptól : hogy Kossuth ritka tehetségeivel a nemzetiség kifejtését eszközli s »azon tőkét, melyet