Századok – 1906

Történeti irodalom - Széchenyi István (gróf) munkái. Második sorozat. II. köt. Ism. Váczy János 461

467 TÖRTÉNETI IRODALOM. kisebb ; mert — úgymond — a szent igazság törvénye mindenkire áldást halmoz, a ki abból önmagát szűkkeblűen ki nem zárja. A nagy férfiú oly mélyen meg van győződve érintett reform-tervezetének egyedül ezélra vezető voltáról, hogy küldetési hite nyomról-nyomra erősödik, minél jobban kialakúl képzeletében a jövendő képe. E mély meggyőződés sugallja nemcsak eszméi szoros lánczolatát, hanem egyszersmind előadása szemléletességét, lelkesedése hevét, gúnyjának hatalmas csapásait, párbeszédeinek élénkségét, dialektikája változatos gazdagságát s meggyőző erejét is. Mint minden nagy izgató, ő is sokszor ismétel, hogy annál nagyobb nyomatékkal fejtse ki kedvencz eszméit. Az ellentétek és ellenmondások leküzdése, a nagy tömeg szokott kifejezéseinek helylyel-közzel talpraesett használata, a remélt boldogságtól megáradó érzelmessége, néha tréfás fordulatai s ismét máshol elragadó pathosa, izgalmas lelkének mind oly őszinte nyilvánulása. Az eszméiért minden küzdelemre kész drámai hős pathosa kivált akkor szárnyal magasra, midőn az élő Istenre hivatkozik, vagy férfiúi eltökélt szándékára, hogy inkább hazája szolgálatában vész, semhogy a szégyen és a pusztulás tudata véglehelletéig kínozza. Égő keserve ilyenkor férfiasan megható. Lelke legmélyén fakadnak gazdag érzései, s őszintesége minden sorából tiszta hangon szól az olvasóhoz. Innen érthető Kossuth elleni hatalmas támadása s az az éles tekintet, a melylyel a nyomába lépő nagy izgató taktikájának előtte azonnal feltűnő hibáit nemcsak észreveszi, hanem következményeiket is megsejti. Az »óriások e harcza« átalakulásunk mozgalmainak egyik legismertebb s egyszersmind egyik legérdekesebb jelensége, a melynek szinte oly gazdag irodalma van, mint talán a reform egyetlen kérdésének sem. Széchenyi — úgyszólván — az egész magyar politikai közvéleményt maga ellen ingerli saját eszméiben s az átalakulás tervezett mikéntjében való ingathatatlan hitével, de a sikernek lankadó reményével. A Kelet népe és a Politikai programm-töredékek hazafi fájdalmának s a sejtett katasztrófa látnoki látásának fokozatos, de egyazon forrásból eredő szózata. Felriad a veszély érzetétől, mint Cassandra. Csak ő látja a reánk zúduló vész körvonalait a messze távolból, s midőn először pillant a fenyegető viharfelhőre, szinte biztos reménynyel nyomban megtesz minden lehetőt annak kikerülésére ; de midőn később már a villámok czikázását is észreveszi, noha még most is keresi a biztos menedéket, már a félelem oly izgatottá teszi, hogy vajmi csekély reményt nyújt a menekülésre. A reménytelenség azonban nem abban nyilatkozik a mit mond, hanem a mit sejtet.