Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - I. közl. 412

BARCSAY ÁKOI FEJEDELEMSÉGE. 423 A rendek már előbb megküldték a budai vezérnek a Barcsay szerkesztette átiratot, melyben hűségük hangoztatása mellett kijelentik, hogy Bákóczyt csak Rliédey meg nem erősítése miatt fogadták vissza. Jenőt azonban meg kell tagadniok. Bhédey visszavonult, Rákóczy pedig a törvényhatóságoktól merész államcsínyjét helyeslő feliratokat csikart ki. Tanácsosának Haller Gábornak bátor szavú levele azonban meggyőzi őt, hogy a kimerült rendek Jenőt is hajlandók feláldozni a békeért.1

) Egyetlen reménye még Lipót király. Hozzá küldi Frankfurtba Bánffy Dénest követül, neki ajánlja fel Jenőt. De kitérő választ kap.2

) A portán követét sem fogadják, hű szövetségeseit pedig, Konstantin havasalföldi és Stefán moldvai vajdákat elűzik. Maga Rákóczy komolyan gondol a török veszedelemre. Anyját kéri magyarországi várainak sürgős megerősítésére, hová esetleg visszavonulhasson ; de el van tökélve, hogy lemondani a végső szükségben sem fog, mert »önmagának sem akar ártani.«*) Az ápr. 9-iki fejérvári országgyűlésen nem is szólal fel egy hang sem Jenő átadása mellett. Sőt elrettentő határozatot hoznak: »Átkozottak ínég maradékai is, ki valamely végvárat saját méltósága emeléseért eligért vagy eligérni fog.« Rákóczy pétiig oly feltételeket (athname-küldést, az eddigi aclót és területi integritást) szab lemondásához, melyeket a már felbőszített török előreláthatólag nem fog teljesíteni.') Rákóczy a gyűlésről Szamosujvárra vonult. Innen várja helyzetének javulását, de itt veszi Nádasdy országbíró levelét, hogy a német segélyre ne számítson, bár Lippay György esztergomi érsek nagy jóakarója. A török hajthatatlan, pedig Rákóczy hajlandó volna magát Barcsayt zálogúl küldeni Temesvárra. Kemény egyenesen azt írja Rákóczynak tatár rabságából, hogy ha elég erőt nem érez magában, ne veszélyeztesse az levelének is, melyet Eákóczy amnestia-levelének vétele és elfogadása után azonnal kiállíthattak. Ez pedig jan. 25-iki dátummal van közölve közvetlenül Eákóczy 21-iki törvénymegerősítése után. (E. o. e. XI. 355.) Eákóczy tehát nem vonulhatott Meggyes alá jan. 20-án, Meggyesbe jan. 22-én, s így nem erősíthette meg a törvényeket sem már jan. 24-én. Minden a mellett szól, hogy Frank részletes tudósítását (E. o. e. XIII. 550—572.) fogadjuk el hitelesnek, főleg ha felteszszük, hogy Eákóczy a törvény megerősítésének dátumával inkább a meghódolás napját akarta jelezni, valamint gyakori törvénymegerősítő dátum az országgyűlés megnyitásának napja is. ') Erd. orszgy. eml. XI. 358. 357. 360. 367. 2) Török-m. Államokmt. III. 619. — Krauss id. m. I. 333. O) Erd. orszgy. eml. XI. 369. A két E. Gy. csal. lev. 536. 538. ') Erd. orszgy. eml. XI. 374. — Tőrök-öl. Államokmt. VII. 389. 28*