Századok – 1906
Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: A saint-gillesi apátság összeköttetései Magyarországgal 389
A SAINT-GILLESI APÁTSÁG ÖSSZEKÖTTETÉSEI MAGYARORSZÁGGAL. 403 A saint-gillesi bullarium többi oklevelei a mennyiben megemlékeznek is Somogyvárról, csak mellékesen teszik azt. Mindezek confirmatiós bullák, melyekkel a pápák Saint-Gilles apátságát összes jogaiban és birtokaiban megerősítik. A leányapátságok közt említik Somogyvárt, még pedig mindég első helyen. Nyilvánvalóan Somogyvár volt a legtekintélyesebb a leányapátságok között. Ha t. i. a leányapátságok felsorolásában az alapítások sorrendjét követték volna, akkor pl. a Saint-Eusèbe de Provence apátságnak, mely 1034-ben került Saint-Gilles fenhatósága alá, a névsorban meg kellene előznie Somogyvárt. Mind ezen oklevelek Somogyvárnak már csak a nevét említik. Láthatjuk ebből, hogy az az élénk összeköttetés, mely a Xl-ik század végén és a Xll-ik század kezdetén Saint-Gilles és Somogyvár, illetőleg Magyarország és Saint-Gilles között fennállott, és ezzel együtt ezen összeköttetés politikai fontossága is csakhamar megszűnt. Ugy látszik, ez összeköttetések személyes viszonyokból fejlődtek. Odilo személyisége és ama viszony által, melyben ő a pápához és a magyar királyhoz állott, nyerték fontosságukat, a mit e kedvező körülmények megszűntével elvesztettek. A SAINT-GILLESI BULLARIUM SOMOGYVÁRRA VONATKOZÓ OKLEVELEI.1 ) I. Szent László Somogyváron apátságot alapít s azt a Flavia-völgyi Saint-Gillesróí nevezett franczia monostornak rendeli alá. 1091. Kézirat. Bibi. Nat. L. 11018. f. 68^—70. XII. századi másolat. Kiadások. Ménard : Histoire civile, ecclesiastique et littéraire de la ville de Nismes. Paris, 1750. Vol. I. Preuves, 24—25. 11. — Horvát István : Tudományos Gyűjtemény, 1828. évf. III. köt. 65—68. 11. (Ménard alapján.) — Fejér: Cod. Dipl. I. 468—471. 11. (Ménard alapján.) — Marezali: Enchiridion, 100 és köv. 11. (Fejér alapján.) [C]2) Universalis et catholica sancta mater ecclesia e diversis parietibus unigeniti fily Dei sanguine unita, caritativa compassione per omnes orbis fines diflundi volens, notificat tam presentibus ') A tulajdonneveket, eltérően a kézirat orthographiájától, mindig nagy kezdőbetűvel adom, az intervocalis u-t a szöveg könnyebb áttekinthetése végett mindig t>-nek írom. A ü-nek ít-val való írása a középkori iratokban tudvalevőleg nem jellemző s ezért nem szükséges hozzá ragaszkodni. Az interpúnctio tekintetében az értelemhez, nem a kézirathoz alkalmazkodom. Mind e változtatásokat annál inkább megtehettem és annál inkább meg kellett tennem, mivel a XII. századbeli másoló orthographiai és interpunctiós sajátosságai nem vezethetők vissza az eredeti szövegekre. A szövegen tett változtatásaimról betűkkel jelzett jegyzeteimben adok számot, a tárgyi jegyzeteket számjegyekkel különböztetem meg. a) A chrismon formája ; • | • Q f