Századok – 1906
Tárcza - Vegyes közlések - A középkor nagy járványairól (Győry Tibor felolvasása) 379
TÁRCZA. 3,381 úgy hogy sok helyütt meg is gazdagodták ; néha vesztükre, mert pl. Y. Fülöp ráfogta a francziaországi leprásokra, hogy forradalmárok, s kész lett volna elégettetni őket, hogy birtokaikat magához ragadja. Szép Fülöp valósággal számos leprást máglyára vettetett A történetünkbeli gyászmagyarok-ról Sebestyén Gyula mutatta ki igen helyesen, hogy azok is a Lázár-rend szegényei, vagyis leprások voltak. Nem az ellenség csonkította meg őket, hanem a lepra. A leprásoknak gondviselő geniusa a Thüringiába kiszármazott Erzsébet királyleány volt, II. Endre királyunk leánya, a kit sok jótékonyságáért, de főleg a leprások gondozásáért már öt évvel halála után IX. Gergely szentté avatott. A nagy népjárványoknak nagy átalakító ereje, egyáltalán azok hatása a köztörténetben nincsen eléggé méltatva. A nemzetek leveretését, a hadjáratok befejezését a történetírók rendszerint valamely hatalmas hadvezérrel végeztetik el s legalább is nem mindig látják, hogy a háborúk állandó kisérői, a betegségek, járványok mennyire segítségére jöttek a hadakozó felek egyikének, és pedig rendszerint a győzedelmes félnek. Athennek s vele együtt a görög kultura virágzásának nem egyedül az ellenség volt a tönkretevője, hanem az u. n. athéni pestis. S két évezred után ugyanezt látjuk, mint Thaly Kálmán ki is mutatta, hogy a Rákóczi-felkelést nem a császáriak verik le, hanem a fekete halál. A Yl-ik századbeli justinianusi pestis a világot forgatta fel \ az döntötte meg a nyugatrómai birodalmat, melynek utolsó lehelleteiből az életerős germán faj szív friss életet magába. A világhódító Napoleon útján mindig ott járt a pusztító kiütéses hagymáz. A XVI—XVII. században a morbus hungaricus sokkal megbízhatóbb segítőtársunk volt, mint a német, mert bennünk nem tett kárt. A középkor lelki járványai is méltán köthetik le a történetíró figyelmét. A világtörténelemnek egyik legnagyobbszerű, azt mondhatjuk, semmi egyébbel össze nem hasonlítható jelenete a gyermekek keresztes hadjárata. A tömegek lelkületére, vagyis idegrendszerére semmi sem hat oly erősen, oly mélyen, mint a vallásos kedélybenyolnások és mozgalmak. A ki figyelemmel kisérte már a gyermekeket, könnyen észreveheti, hogy azok a felnőtteknek minden kedély mozgalmaiban élénk részt vesznek, már csak azért is, mért erős bennük az utánzási hajlam. A politikai és vallásos érzések a felnőttekről átragadnak a gyermekre, de azok megnyilvánulásai túlzottak, szinte karrikaturaszerűek, mert gátolatlanabbúl nyilatkoznak meg, mint mintaképeikben, Idegrendszerük lágyabb, hajlékonyabb, akaraterejük kisebb s ezért minden lelki behatás mélyebben éri, könnyebben elragadja őket. Ilyen lelki állapotban érte az 1212 esztendő, a gyermekeket. Egymástól függetlenül, egymásról mitsem tudva, csaknem egyidőben indulnak ezrével a
