Századok – 1906

Tárcza - Vegyes közlések - Erdélyi Muzeum-egyesület - 382

382 TÁRCZA. gyermekek Francziaországból (Cloies faluból, Yendöme mellett) és Németországból a szentföld visszaszerzésére. Vállalkozásuk szomorú kimenetele ismeretes. — 1374-ben kezdődik Németországban egy tánczos járvány, az u. n. Szent János táncza, s ugyanakkor Olaszországban a tarantismus nevű táncz; 1418-ban pedig a Vitus táncz. Valamennyi súlyos idegbetegség volt, az u. n. mozgási idegrendszer betegsége. Valamennyinél azonban a lelki sphaera, a psyche is bele volt vonva a bántalom körébe. Épen ebben a lélekre eső részében a bántalomnak gyökerezett a baj epidemikus jellege. — A járvány úgyszólván egész Európát végigjárta, s a lelki ragálynak nem tudott ellenállani senki ; ezrével tánczoltak az emberek kényszerüségkép, a végkimerülésig. Azóta sem tűnt el a tánczos járvány végleg a föld sziliéről. A legutolsó ilyen kisebbfajta epidemia a folyó évi február-hó végén Kecskeméten lépett fel. Korunk felvilágosodottsága s edzettebb idegrendszere — mert az idegesség, mint a mondottakból is látható, nagyobbfokú volt a középkorban mint manapság — útját állják a lelki járványok túlságos elharapózásának. — Az ERDÉLYI MUZEUM-EGYLET nyelv- és történettudományi szakosztályának márcz. 28-án tartott ülésén két tanulságos felolvasást hallott az összegyűlt érdeklődő közönség. Posta Béla tanár egy Ajtonban talált XV. századbeli ezüst ereklyetartót mutatott be, melynek vizsgálatából azt a következést vonta le, hogy a magyar föld lakosságának egyénisége saját ízlésével és felfogásával az iparművészetben is mindenkor érvényesült, de kiváltképen Mátyás uralkodása idején, mikor az európai közéletben a magyarságnak is hatalmas része volt. — A másik felolvasó, Veress Endre, római levéltári kutatásai alapján az 1579-ben Erdélybe bejött jezsuiták által Kolozsvárt alapított u. n. Báthory-egyetem első évtizedének történetét ismertette. A jezsuiták Kolozsvárról és Kolozsmonostorról kelt hivatalos jelentései élénk képet adnak az általuk fentartott collegium és seminarium belső életéről, a tanítás módjáról s az iskolai ünnepélyekről. Érdekes, hogy ámbár nagyobbára olaszok és lengyelek voltak, vizsgálataikon a tanulók magyar szónoklatokat tartottak és Szent István király életét adták elő iskolai dráma alakjában. A felolvasó részrehajlás nélkül bonczolva forrásait, arra a meggyőződésre jutott, hogy a kolozsvári jezsuiták sikerét sok tekintetben a város protestáns papjainak és tanítóinak lanyhasága mozdította elő. A jezsuiták iskoláját tömegesen látogatták protestáns ifjak is, és bizonyos, hogy a páterek eredményesen szolgálták a tanítás ügyét s nevüknek Erdélyország mívelődéstörténetében előkelő helyet biztosítottak.