Századok – 1906

Történeti irodalom - Thallóczy Lajos és Hodinka Antal: Magyarország melléktartományainak Oklevéltára. A horvát véghelyek Oklevéltára I. köt. Ism. Šufflay Milán 356

358 TÖRTÉNETI IRODALOM. a végvidék legrégibb korszakában.1

) Mivel azonban a véghelyeket tisztán az osztrák érdekek szolgálatára rendezték be s mivel később is számtalanszor van igazolva Ferdinánd főherczeg mondása, hogy a horvátok, ez a keresztyén lovagias nép »als ain zwinger, maur und vester schilt unserer Siederösterreichischen lande geacht mögen werden«,2) a véghelyek története, bár első sorban az osztrák történet körébe vág, de azért minden szenvedésével és minden dicsőségével a horvát nemzeté is egyszersmind. Mivel tehát a horvát végvidék múltja a magyar, horvát és osztók történetet egyaránt érdekli, csak természetes, hogy mind a három irodalomban sokat írtak róla, főleg feloszlatása alkalmából, de később is.3

) Mindamellett az okleveles anyag hiánya és az összegyűjtött iratok szétforgácsolódása azt okozta, hogy az eddigi művek egyikében sincs a véghelyek valódi története megírva. Az alapvető munka maga, a Vanicekféle négykötetes Specialgeschichte der Militärgrenze — mint Oklevéltárunk bevezetése (XI. 1.) találóan mondja — »minden terjedelmessége és a nagy apparatus mellett is olyan filius ante patrem-féle szülött, a mennyiben a véghelyek múltjára vonatkozó anyag kiadása csak ennek a megjelenése után kezdődött.« E tekintetben legtöbbet dolgozott Lopasic Rade, a délszláv Akadémia tagja, kit a horvát országos kormány 1883-ban a zumberáki (sichelburgi) kerület visszacsatolása alkalmából e kérdés történeti alapon való tisztázásával bízott meg. 0 azonban nem maradt a kitűzött tárgy mellett, hanem a sichelburgi kerületen kívül kiterjeszkedett a horvát és szlavón véghelyekre is, és a kezébe került anyagot mindenestől nyilvánosságra dobta, a nélkül, hogy a három területnek csak megközelítőleg is kimerítő oklevéltárát nyújtotta volna. De jóllehet a Lopasic-féle Spomenici4) — mint Oklevéltárunk bevezetése epigrammszerű bírálatában (XIII. 1.) mondja — Zengg város lakói 1527 jun. 20-án kiállított eskülevelökben, melyben I. Ferdinándnak fogadnak hűséget, ezt mondják : »quod sua invictissima regia maiestas temporibus futuris nunquam civitatem hanc Segniensem e potestate regni Hungáriáé et sacrae coronae alienare, tradere et abdicare et alicui alio dare possit.« A horvát véghelyek Okit. 682. 1. Y. ö. u. o. Bevezetés, V. 1. 1. jegyz. a) U. o. 64. 1. 3) Az ide vágó irodalmat osztrák részről összeállította Biedermann : Steiermark's Beziehungen zum kroat. slav. Königreich im XVI. u. XVII. Jahrh. Mittheilungen des hist. Vereines für Steiermark, 1891. 3—125. 11., magyar részről Orthmayr (Ortvay) Tivadar ; A horvát-szlavón határőrvidék, 1891. 3—9. 11. *) 1479—1786. Monum. slav. merid. XV. XVI. és XX. köt.