Századok – 1906

Történeti irodalom - Thallóczy Lajos és Hodinka Antal: Magyarország melléktartományainak Oklevéltára. A horvát véghelyek Oklevéltára I. köt. Ism. Šufflay Milán 356

356 TÖRTÉNETI IRODALOM. azonban itt látjuk először a maga teljességében értékesítve. Épen ezen okleveles anyag gondos, kimerítő, kritikai felhasználásának köszönheti Illés, hogy sikerült nemcsak az eddigi kutatások eredményeit kiegészítenie s bővebben megvilágítania, hanem egészen új eredményeket is felmutatnia. így bebizonyítja, hogy a leányi negyed nemcsak fiúgyermek nem létében illette meg a leányt, hanem a fiuk mellett is; továbbá, hogy az unokák általában bármely vagyonban örököltek, és pedig a képviselet s a törzsenkinti öröklés elvének következetes alkalmazásával; oklevelekkel igazolja, hogy a rokonok öröklése a közvetetlen közös őstől leszármazók csoportjában (parentela) ágak (linea) szerint történt, s az irodalomban először mutatja be az özvegyi jog fejlődését stb. Sajnos, hogy az adatok hiánya sok helyütt útját vágja a biztos következtetéseknek, s nem egy fontos kérdés Illés munkájában is megoldatlanúl marad; pl. hogy a nemeseknél minő vagyoni körben érvényesült a leányok öröklési joga ? nevezetesen örököltek-e az ősi s a szerzett vagyonban, és mily mértékben? Vagy pl. a királyi háramlási jog s a nemzetség öröklési joga közt folyó küzdelemnek egyes fázisait most sem látjuk kellőképen megvilágítva, noha Illés új adatok felhasználásával, illetőleg a már ismereteseknek behatóbb elemzésével ezt a nehéz kérdést is közelebb tudta vinni a megoldáshoz. A mondottak alapján bizalommal várhatjuk a szerző tollából az Árpád-kori öröklési jog további részeinek, az osztálynak s a végrendeleti öröklésnek tüzetes kifejtését. DÖRY FERENCZ. Magyarország melléktartományainak Oklevéltára. Első kötet. A horvát véghelyek Oklevéltára. I. köt. 1490—1527. A M. Tud. Akadémia tört. bizottsága megbizásából szerkesztették Thallóczy Lajos és Hodinka Antal. Budapest, 1903. Hornyánszky Viktor kny. 8-r. CVTII, 753 1. Egy térképpel. (Magyar Történelmi Emlékek. Első oszt. Okmánytárak, XXXI. köt.) A véghelyek berendezése, egész szervezete nem valami egységes conceptió műve, nem egyetlen szervező tehetség alkotása; előkészíté azokat azon korai viszony, mely a töröktől egyaránt fenyegetett horvátok és osztrákok között fejlődött ki; kezdte a Habsburgoknak örökségük megvédelmezése körűi viselt gondja, folytatta az egyetemes, birodalmi czélok előbbvitelére a félvilág uralmát követelő dynastikus eszme; befejezni nem engedte a katonai hatalomnak folyvást új experi-