Századok – 1906
Történeti irodalom - Illés József: A törvényes öröklés rendje az Árpádok korában. Ism. Dőry Ferencz - 355
355 TÖRTÉNETI IRODALOM. az öröklött ingatlanra nézve állott fenn, míg a szerzett birtoknál a rokonság közreműködése az oklevelekben még csak érintve sincsen, azonban a szomszédság ebbeli joga a szerzett birtoknál is érvényesült; s ennek igazolásaúl egy 1299 évi oklevélre hivatkozik, melyben szerinte több commetanens adja megegyezését szerzett birtok eladásához.1) Az oklevélnek általa félreértett szövege azonban így hangzik : »et magister Dionysius uterinus fráter ipsius Nicolai (az eladó) pro se et pro Jacobo filio suo, item Synka filius Thome commetaneus eiusdem terre .... consensum prebuerunt«, tehát éptígy bizonyít a rokonok, mint a szomszédok beavatkozási joga mellett. Továbbá a kölcsönről (134. 1.) azt olvassuk, hogy »az okleveles adatok vizsgálata kétségtelenül meggyőz arról, hogy a pénzkölcsön-szerződés kötése mindig zálogítással kapcsolatos.« Rendszerint csakugyan így is van, hanem azért találunk esetet, a hol az adós a kölcsön felvételekor nem ad zálogot, s midőn az összeget visszakövetelik, és azt nem tudja megfizetni. a kölcsönösszeg fejében elad egy birtokot a hitelezőnek.2 ) * A törvényes öröklés rendjéről szóló értekezés bevezetésében az Árpád-kori öröklési jog forrásaiuak s a törvényes és végrendeleti öröklés egymáshoz való viszonyának ismertetése mellett találjuk az idevágó terminológia (örökös, hagyaték, öröklési jog) tisztázását; 3) ezt követi a leszálló örökségnek, nevezetesen a fiu, a leány öröklésének s ezzel kapcsolatban a leányi negyednek (quarta filialis) s végűi az unokák és a többi ivadékok öröklésének tárgyalása ; ezután foglalkozik szerzőnk az ágról-ágra átszálló (oldalági), majd a felszálló örökséggel, az özvegy öröklési jogával és a hagyatéknak örökösök hiányában való jogi sorsával, nevezetesen a király, a város, a földesúr és az egyház öröklésével. E munkánál máinem járt ugyanr teljesen töretlen utakon a szerző, minthogy az öröklési jog Árpád-kori magánjogunknak egyik olyan része, melyet az írók az idevágó törvények, sőt oklevelek alapján is aránylag bővebben tárgyaltak; a publikált okleveles anyagot ') Wenzel : Árpk. Uj Okmt. XII. 641. 1. 2) Békés vármegye hajdana, II. köt. Oklevéltár, 10. 1. 1295. 3) Teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a tágabb értelemben vett örökös megjelölésére a haeres és successor kifejezések mellett előfordúl a successio is. H. O. VI. 44—45. 11. »et eoram tota successio . . . possideant.« Illés e helyen (15. 1.) a successio kifejezést tévesen értelmezi hagy at ék-nak.
