Századok – 1906

Történeti irodalom - Illés József: A törvényes öröklés rendje az Árpádok korában. Ism. Dőry Ferencz - 352

354 TÖRTÉNETI IRODALOM. érvényességéhez kívántatott meg, hanem sziikségszerüleg kellett követnie a fassiót is. A szerződési jogról általában mondottak után áttér a szerződés egyes fajaira, u. m. az adás-vétel, csere, zálog, kölcsön (pénz- és haszonkölcsön), bérlet, haszonbérlet, öröícbérlet. örökhaszonbérlet és ajándékozás részletes tárgyalására. Mindenütt pontosan felsorolja az okleveleknek az illető szerződési faj megjelölésére használt terminus technicusait, megállapítja annak Árpád-kori fogalmát és tárgyát, s e mellett kiterjeszkedik — a mennyire adatai megengedik — az egyes szerződési fajok körébe vágó különös kérdésekre is, minők pl. az adás-vételnél a rokonságot és szomszédságot a törvényes szokás alapján megillető vagy szerződésileg kikötött elővételi és visszavásárlási jog, a cserénél az erre vonatkozó előjog s a csere visszavonása, a zálog körében az alzálog, a visszaváltási kötelezettség, s a visszaváltás valamint a bérletnél a bérfizetés elmulasztásának jogi következményei stb. Terünk nem engedi, hogy az értekezés részleteivel bővebben foglalkozzunk, sem pedig, hogy itt-ott előforduló jelentéktelen tévedéseket, hibás idézéseket igazgassunk helyre ; egy-két megjegyzést mindazonáltal helyénvalónak látunk. így (21. és 76. 11.) IV. Béla 1251 évi zsidóprivilegiumának 4-ik pontjával foglalkozva, az »item si iudeus christianum testibus non assumptis dicat se pignus obligasse, et ille negaverit, super hoc christianus sui solius iuramento se expurget«1) szövegben a testibus non assumptis szavak alatt nem meghívott tanukat ért — ellentétben a meghívott tanukkal (testes rogati) — s azt mondja, hogy az ilyenek tanúsága nem volt elegendő a szerződés létezésének bizonyítására, hanem e mellett még további bizonyításnak (eskü) volt helye. Nézetünk szerint nem kell itt a tanuknak valamely külön kategóriájára gondolni; a testibus non assumptis egyszerűen annyit jelent : tanuk nélkül. A szöveg értelme így teljesen világos. IV. Béla zsidóprivilegiumát illetőleg egyébként, úgy látszik, elkerülte a szerző figyelmét, hogy az voltaképen nem egyéb, mint Frigyes osztrák herczeg 1244 julius 1-én kelt s az ausztriai zsidók részére kiadott kiváltságlevelének csekély változtatással szórói-szóra való átirása,2) s ennélfogva mint magyar jogforrás csak óvatossággal használható. A rokonságnak a szerződés megkötéséhe való beavatkozási jogát illetőleg (71. 1.) azt írja a szerző, hogy az csak ') Endlicher: Mon. Arp. II. 474. 1. ') V. ö. Magyar-zsidó Oklevéltár, I. köt. 23. 1.