Századok – 1906
Történeti irodalom - Menander Protector történeti művének fenmaradt töredékei. Ford. Lukinich Imre. Ism. Márki Sándor 347
349 TÖRTÉNETI IRODALOM. mint a mennyit Menander önéletrajzából Suidas encyklopaediája huszonnégy sorban őrzött meg számunkra. Munkásságát szintén igen röviden foglalja egybe. Kiemeli, bogy Procopius, Agathias és folytatója Menander, valamint Theophylaktos, részletes monographiáikkal a teljes Yl-ik század történetének megírói; nevezetesen Menander 'Iaxoptióv ßißXoi ixtcó-ja I. Justinianus uralkodása végének s II. Justinianus és Tiberius császárok egész uralkodásának (558—581) történetével 75 fejezetben foglalkozik. Ot és Theophylaktost tartja az avarok történetére nézve legfontosabb kútfőknek. (50. 1.) Följegyzi (49. 1.), hogy munkája érdemét maga Menander nem annyira az előadás szépségében, mint a tények elbeszélésében kereste; de Menander néhány más jellemző nyilatkozatából talán még jobban ismerjük ennek a középkori történetírónak a szellemét. »Nem akarom elhallgatni az igazságot — mondja Menander egy helyen (66. 1.) — de nem is beszélnék a hatalmasok kegyének megnyerése végett. Ugyanis ha valaki megdicsérné a közvélemény ellenére azokat, kiknek dicséretre méltó tulajdonságuk nincs, nevetségessé teszi azt, a kit megdicsérnek; azt pedig, a ki az igazságot elhomályosítani akarja, hazugnak fogják tartani abban is, a mi különben nyilvánvaló.« »Nem tehetem — szól a történetíró Procopiusról (125. 1.) — de különben sincs kedvemre, hogy az ékesszólás ilyen fényességével szembe állítsam az én kis gyertyám fényét ; beérem az én kicsiségemmel. Hallgatok az aschraei poétára (Hesiodos), a ki ostobaságnak és esztelenségnek tartja a hatalmasabbakkal való versengést.« »A hír uralkodik minden dolgon — mondja (164. 1.) — s még azt is az emberek tudomására hozza, mint valami árut a piaczon vásárlóknak, a miről azt hiszszlik, hogy jól el van rejtve.« S milyen jellemző beszéd az, a mit a persákhoz követségbe küldött Justinianus Petrus ajkaira ad : »Ne higyjék a rómaiak — úgymond (68. 1.) — hogy embertársától az ember nagyon különbözik. Ha a természet szerint való méltányosság uralkodnék, akkor nem volna szükség szónokokra, a törvények rendszeres művelésére, sem népgyűlésekre, vagy az ezeken tartatni szokott beszédek özönére, mert akkor magunk választanánk olyan tennivalót, a mi ránk nézve hasznos; de mikor mindenki csak azt tartja jogosnak, a mi neki tetszik, szükségünk van a beszéd varázsára is.« Menander szövegét a Müller kiadása (Fragm. Hist. Graec. IV. 200—269.) alapján fordította le Lukinich, de figyelemmel volt a Dindorf-féle legújabb szövegkiadásra is. Migne görög patrologiájáról nem szólva, nálunk valamennyi szövegkiadásból talán az a legismertebb, melyet a Corpus