Századok – 1906
Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - IV. befejező közl. 313
II. RÁKÓCZI FERENCZ ERDÉLYI FEJEDELEMMÉ VÁLASZTÁSA. 339 egy részének elvonása járt vele, kárpótlást pedig csak annyit nyújtott, hogy a puszta fejedelmi czímmel járó tekintély a diplomácziai érintkezéseket könnyebbé tette, a mi azonban sok csalfa reményt keltve, a békét akadályozta. Különösen Erdélyen látszik meg a rossz hatás. Rákóczi nyugodt lelkiismerettel írhatta magáról, hogy országának atyja kivánt lenni, mert intézkedései igazán az atyai szeretet megnyilvánulásai; de jó hatást nem érhetett el, mert ama »boldogtalan és maga boldogulását operálni nem tudó, vagy nem akaró haza« csak szigorú és állandóan népe között tartózkodó fejedelem alatt boldogulhatott volna. Számtalan példával bizonyíthatjuk, hogy Rákóczi nem értette meg korát, számításaiból kihagyta az önzést. Tragikuma is azon űrben található meg, mely magasztos gondolkodása és a magyarok önössége között tátongott. Mikor az erdélyi fejedelemséget elfogadta, tisztában volt azzal, hogy nem tartózkodhatik Erdélyben, de nem tudta, kezdetben nem is hitte volna, hogy az apró ellentétek jobban elválasztják a két országot, semhogy a közös czél és az ő személye őszintén egyesíthetné. A hadakozás kiszámíthatatlan eshetőségei miatt még azt sem tudta, hogy mikor mehet be Erdélybe, azt sem tudhatta, hogy mennyi ideig tartózkodhatik ott ; azért személyét helyettesítendő, ideiglenes intézkedéseit is nem biztos tervhez, hanem bizonytalan kívánságához szabja. Ez intézkedések és a rövid ideig tartó, a nemsokára remélt beiktató országgyűlésre hagyakozó választó gyűlés hiányos, szinte ideiglenes természetű articulusai igen sok ideig, mondhatni, állandóan szolgálnak a kurucz-ügy ingatag, gyönge alapjáúl. Rákóczinak még a leghelyesebb intézkedése is számtalan akadályba ütközik ; mindenik ellen liarczol és hamarosan győzedelmeskedik az emberi gyarlóság, de legkevésbbé mégis az válik be, a melyet legnagyobb lelkesedéssel fogadtak, a melytől annyi jót vártak : gróf Forgách Simonnak plenipotentiarius generálissága. Annyi a panasz személye ellen, hogy méltán kereshetnők a hibát jellemében, de sok jel int arra, hogy állását senki, különösen magyarországi ember nem tölthette volna be az erdélyi közállapotok, a Magyarország és Erdély múltja és jelene között lévő dissonantia miatt. Ha eltekintenénk is az erdélyi szerencsétlen pártalakulásoktól, melyeket »a sziveket egy akaratra hajtó Isten« segítségével csak a fejedelem személyes jelenléte szüntethetett volna meg, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az erdélyiek és magyarországiak között uralkodó régibb keletű, de a kurucz