Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - IV. befejező közl. 313

340 R. KISS ISTVÁN. korban egyre élesedő ellentétet, sőt gyűlöletet, a melynek megszüntetésére még szerencsésebb körülmények között is nem egy ember, hanem egy-két emberöltő lett volna szükséges. Erdélyben oly nemzedék viszi a szerepet, mely azzal a tudattal nőtt fel, hogy Erdély a magyar alkotmány védője, Bécs jó lelkiismerete, vagy a mint Rákóczi írja egyik leve­lében : Magyarország zabiája. Megszűnhetett e szerep, de meg­maradt a tudata által felkeltett önérzet és a magyarországiakkal szemben bizonyos önhittség. Kitűnt ugyan a kurucz korban, hogy Erdély szörnyen elszegényedett, a tehetetlenségig elgyöngült, hogy »ez egy olyan boldogtalan és maga szabadulását operálni nem tudó vagy nem akaró haza, hogy a szebeni maroknyi ellenség újabb iga alá vethetné nem nagy munkával« ; de e tapasztalatból csak annyi következtetést vontak le, hogy Erdély magában, idegen segítség nélkül nem boldogulhat. Belátják ezt pártkülönbség nélkül, de a boldogulás útjának, eszközeinek keresésében pár­tokra szakadnak, melyeknek a személyektől eltekintve török és magyar nevet adhatunk. A pártalakulásra inkább az érze­lem, mint a komoly megfontolás szolgál alapúi, még pedig nem annyira a szeretet, mint a gyűlölet. A magyar párt a törököt gyűlöli és veszedelmesebbnek tartja, mint a magyart. Az volt a vélemény, hogy a magyar csak sokszoros hálájából, kötelességéből ró le valamicskét, ha Erdélyt segíti, a mi által magával is jót tesz, mert ha a fejedelemséget felszabadítja és megerősíti, még a legrosszabb esetben is a saját javára conser­válja azt. így fér össze az előbb említett általános büszke­séggel a magyar segítség elfogadása, sőt sürgetése; de ter­mészetes, hogy a segélyadáson kívül magyarországi befolyásról tudni sem akarnak. Rákóczinak más a politikája, mindamellett az utóbbi pártot támogatja és Porgáchot küldi az országba, de sajnos, nemcsak mint commandérozó generálist, hanem mint pleni­potentiariust is. Ebből annyi ellentét származik, hogy Forgách uem boldogulhat. Rabutinre emlékeztető dicstelen, keserves uralma a török­pártnak ad igazat. Ez teszi azt oly erőssé, hogy Rákóczit is befo­lyásolhatja és a török barátságának keresésére kényszeríti. Thököly a török iránti ellenszenv miatt lett még életé­ben politikai halottá; most a török barátságot még Bercsényi is jobban ajánlja »huszonnégy komplimentumú barátságánál másoknak.« l) Archívum Rákóczianum, V. köt. 12. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents