Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - IV. befejező közl. 313

II. RÁKÓCZI FERENCZ ERDÉLYI FEJEDELEMMÉ VÁLASZTÁSA. 331 ügyesen végzett, a bortól s indulattól hevült állapotában elrontotta és Rákóczi titkát s Thökölyvel való viszonyát nyilvánvalóvá tette. A dolog úgy történt, hogy Pekri 1705 aug. 16-án Forgáchot feleségével és több erdélyi úrral ebédre hívta. Az akkori kedves szokás szerint a kelleténél többet találtak inni és »mindketten ittasok lévén« — összeszólalkoztak. Forgách szemére veté Pekrinek, hogy hízelkedik a vitézi rendnek, és ha ő nem lett volna, Szebenliez eddig is közelebb lennének a kuruczok. Pekri erre a fejedelemhez tett jelentése szerint feleié : »Ha én vagyok az oka, hogy közelebb nem vagyunk, jobb nékem pokolban elmennem. Térdre esvén (Forgách) megcsókolja dolmányomat : Isten áldja meg Kegyelmedet, ha elmegyen ; eddig is azt akartam volna. Mondám, hogy bizony, ha licentiám lészen, elmegyek és megmentem az uram előtt magamot, miért mentem el. Arra teli torokkal ezt kiáltja : Isten engem úgy segéljen, nem vagy igaz híve Rákóczi Ferencznek, mert Thökölista vagy! Mondám : Ha tudta ezt a commandérozó generális, hogy igaz híve nem vagyok, ő sem volt igaz híve; mért bízta rám az ármáda commandóját ? Kire mondja: Tudja az fejedelem jól ezt. Osztán bélűva (a sátorba) Roth-tal együtt s mondja : • Kegyelmed árestumban legyen, és mivel a fejedelemhez kívánkozik, oda küldöm.« A sátor elé állított húsz németet s mint a ki dolgát jól végezte, elment maga is a Roth sátorába (mivel állítólag részegsége miatt haza nem mehetett), kialudta magát és csak reggel vette észre, mit cselekedett. Az árestáló németeket rögtön el is távolította, Pekrinek pedig megengedte, hogy a fejedelemhez kimenjen. Ezzel azonban nem tett jóvá semmit, mert Pekri addig nem távozik Erdélyből, míg a megyéket össze nem hívja s értesítését. »Értesítenek azonban — írja 1705. jun. 20-án kelt levelében Rákóczinak — Thököly Imre uram ű Nga levelei is, melyeket a Ngodnak szólóval együtt alázatosan megküldöttem, és mivel némelyek az itt valók közül igen emlegetik, hogy ki fog ő Nagysága jó'ni, arra nézve is ezen leveleket felszaggatván, megolvastam, és értvén continentiájokat, az kiknek szólók voltanak, oda sem adtam, kívánván inkább Ngdnak transmittálnom.« És Rákóczi válaszában megdicsérte a hű Forgáchot, mert kedvesen vette a gyanús leveleket és csak azokat küldötte vissza, a melyeket szükségesnek tartott. Ez is annyira világossá teszi a helyzetet, hogy bár jegyzetben, de meg kellett említenem. (Országos Levéltár : Missilisek.)