Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - IV. befejező közl. 313

316 R. KISS ISTVÁN. tanácsadás; de kegyelmes urunknak ő Nagyságának bejövetele az hazában olyan szükséges, mint az nagy sötétségben az szép napnak vagy gyertyának fénye etc. az hol hamarébb, édes nemzetünknek annál boldogabb.« És hogy ez nemsokára bekövetkezik, nem tudnak letenni arról a reményről. A reménység és lelkesedés gyakori megújulását pedig nyomon követi a kétség és lehangoltság, s minél többször űzik ezek csalfa játékukat, annál ritkábban, annál halványabban és rövidebb időre elevenednek fel ; míg kísérőjük egyre állandóbb vendég marad. Fáj a csalódás és könnyen vezet az ellen, a kiről azt hiszszük, hogy felidézte. így lesz a közcsalódás a csalódott Pekri kezében puha viasz egy új politikai párt alakítására. Mily könnyen talál hitelt ő, a fejedelem bizalmi férfia, plenipotentiariusa, a midőn hirdeti, hogy Rákóczi lenézi az erdélyi fejedelemséget, és ha elfogadja is, de idegenekkel, magyarországiakkal fogja kormányoztatni ; mily hatást érhetett el e hír terjesztésével, könnyen beláthatja az, a ki tudja, hogy mily gyűlölettel viseltetett akkor az erdélyi ember a magyarországiak iránt. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az erdélyiek ez időben még nem viseltettek oly lelkesedéssel és szeretettel Rákóczi személye iránt, mint a milyennek feltételezésére egyes jelek és a későbbi Rákóczi-cultus feljogosítanának; mert egyes hizelgő nyilatkozatokkal szemben az elégedetlenség hangja is megszólal, a két véglet között pedig ott van a több idő óta Erdélyben időző élesszemű Radvánszky János és gróf Forgácli Simon által a fejedelem részére készített informatió, melynek 8-ik pontja szerint tapasztalható volt, hogy »urunknak személye szerint nem sok affectiói az idevalóktól s nagy neheztelések penig ő Nagysága fűebb szolgái ellen, kik udvarnál vadnak.« 2) Mily könnyű volt a vonakodó, fejedelemségét kicsinyléssel fogadó, személyileg nem kedvelt Rákóczival szembe állítani az öreg fejedelmet, Thökölyt, a ki hazája igaz szeretetiért él szomorú rabságban, a kit csak az erőszak tart vissza attól, hogy ismét hazájának éljen. Hányan voltak neki még akkor is személyes lekötelezettjei, hányan rokonai, hányan jó ismerősi és bámulói ! ? És e sok embernél többet tesz az, hogy volt egy nagy, erős politikai párt, a mely a török szövetségben látta Erdély boldogulásának egyedüli útját, a mely Rákóczinak csak azért volt lelkes híve, mert ő tőle mint desinteressatus embertől bizton remélte Thökölynek török ') Radványi lt. III. oszt. 29. cs. 7. sz. 2) Id. lt. III. oszt. 13. cs. 52. sz.