Századok – 1906
Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: Az idéző pecsét a szláv források világánál 293
AZ IDÉZŐ PECSÉT A SZLÁV FORRÁSOK VILÁGÁNÁL. 311 mente di quelli che occupavano la predetta corte et altre terre, Ii quali ritrovati con il sigillo del duca, Ii chiamassimo alla sua presenza e venissemo con loro in contrasto.«45) A spalatóiak megnyerték a pert s két pristaldust kaptak a birtokba való iktatáshoz. Ebből látni való, hogy a byzanczi állambölcsesség semmit sem engedett változtatni az ott talált intézményeken ; magának a helytartónak alkalmazkodnia kellett az idéző pecsét szokásához; ez tehát már ő előtte lényeges mozzanata volt a felső-bírósági eljárásnak. De legszembetűnőbb az, hogy jóllehet alig hetven év mult el az idéző pecsét behozatala óta, a városoktól távol lakó szláv törzsek már engedelmeskednek a pecsétnek, mintha soha máskép nem lett volna. Ez csak úgy magyarázható meg, hogy a jogszokás előttük lényegében régóta ismeretes volt azelőtt is, és a pecsét náluk is csak a beleg helyére lépett. Aránylag nagyon korán találjuk ezen intézményt az ó-szerb jogban. Már Ziüa klastrom alapítólevelében (1222 — 1228) rendeli a szerb király, hogy »az érsek embere ne idéztessék a király elé királyi pecsét nélkül, hanem ha valakinek tartozik valamivel az érsek embere, idéztessék a királyi pecséttel a király elé; hogyha nem engedelmeskedik a pecsétnek, az ilyen pecsétek Írassanak be a királynál, azokat pedig maga számára vegye át az érsek.« 4t i ) Dusán császár törvény-45 ) Kukuljevic id. m. II. 104. 1. = Smiciklas id. m. II. 157. 1. ") »I da se ne poziva arhiepiskupovb őlovékj. ki. kralu bez kraleve peCaty, ni> ako je komu őimt dltói.ni. arhiepiskupovb clovêkb. da se poziva sí. kraljevomb peőatiju kb krala ; da ako ne poide po pecati, to tuzi da se upisujn peCaty u krala i da je uzima arhiepiskupb sebé.« Miklosich : Monum. serb. 15. 1. V. ö. 13. 1. — Látni ebből, hogy a szerbeknél már akkor voltak idéző könyvek, melyekbe az idézést beiktatták. Ebben találkozik a szerb gyakorlat a csehországival, a hol XIII-ik századbeli oklevelek szintén említést tesznek az idéző könyvekről (libelli citationis, knihy pohonné). Mint ott, valószínűleg itt is ezen könyvek a rovás (a cseheknél wrez, vrez) helyére léptek. Tekintettel pedig egyrészt a magyar és cseh jogszokás közös eredetére, másrészt a magyar és szerb gyakorlat közvetlen összefüggésére, mely az idéző pecsét átvételében nyilvánul, azt hiszem, teljes biztossággal szabad következtetnünk, hogy Magyarországon a későbbi Árpád-korban egészen hasonló idéző könyvek (libelli citationis) voltak használatban, s hogy ezeket itt közvetlenül megelőzte a rovás (analog eljárás látható világosan az adólajstromoknál, melyekről biztos, hogy a számrovás helyébe kerültek. Thallóczy : A kamara haszna, 156 és köv. 11. U. a. Adatok. Gazdaságtört. Szemle, 1895. 21*
