Századok – 1906
Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: Az idéző pecsét a szláv források világánál 293
309 SUFFLAY M. AZ IDÉZŐ PECSÉT A SZLÁV FORRÁSOK VILÁGÁNÁL. annak is, hogy a magyarországi idéző pecsét oly gyorsan és általánosan terjedt el a délszlávok területén. Dalmácziában és Szerbiában találjuk ezt; kétségtelen, hogy az ősi szláv jelvények itt mindenütt mint az apperceptio momentuma szerepelnek. S épen azért, mert egyrészt a könnyű elterjedés az idéző pecsétről föntebb felállított elméletem mellett bizonyít, másrészt pedig a délszláv gyakorlat némely részlete alkalmasint fényt vethet az eléggé homályos magyar praxisra, nem lesz fölösleges azzal röviden foglalkoznunk. IV. AZ IDÉZŐ PECSÉT HASZNÁLATA A DÉLSZLÁVOKNÁL. Már ugyanabban a században, melyben Dalmáczia a magyar király uralma alá került, általánossá vált a pecsétküldés a világi és papi felső bíróságoknál. Itt természetesen semmi közvetítő szerepet nem játszottak a szláv jelvények ; az intézmény közvetetlen forrása a magyar törvény, mintája a magyar idéző pecsét. Ugy látszik, főleg a dalmácziai papság igyekezett rajta, hogy a jurisdictió tekintetében hátra ne maradjon a magyar papsággal szemben. Erre mutat a Kálmánnak tulajdonított és állítólag 1111-ben kelt arbei oklevél, mely így szól: »ut qua libertate fruuntur clerici Ungarie, fruantur et clerici Dalmatie, scilicet ut qualiscunque potentie sigillo non constringantur, sed solo episcoporum et archidiaconorum suorum sigillo et iudicio lege canonum cogantur et iudicentur.« 41 ) Yannak azonban oklevelek, melyek az idéző pecsétnek a XII-ik században való használatát általánosan ismertnek» sőt a román városokban dívottnak tüntetik fel. Az 1142-iki oklevél, melyben II. Geiza király Spalato város jogait biztosítja, ezt mondja : »iudicem inter vos et extraneos a me constitutum ") Kukuljevic id. m. II. 17. 1. = Smiciklas id. m. II. 22. 1. Ezeii oklevelet — mint más alkalommal (A két arbei iker-oklevél. Századok, 1905. 318. 1.) bebizonyítottam — 1367 körűi gyártották ugyan, mivel azonban bizonyos, hogy eredeti mintája volt (olv. id. h. 76. jegyz.), azért az idézett szövegnek szabad a fentebbi magyarázatot adni. V. ö. Marczali : Az Árpádok és Dalmáczia, 52 1. (Értekezések a tört. tud. köréből, 17. 1899.) SZÁZADOK. 1906. IV. FÜZET. 21
