Századok – 1906

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: Az idéző pecsét a szláv források világánál 293

304 SUFFLA.Y MILÁN. semmi közük egymáshoz nincsen ; de miben állhattak eredetileg ezek a jelvények, melyek a hirdetést vagy parancsot tartalmazhatták, melyek később czímeres képekké változhattak és a melyeknek helyére a glagolit meg a latin betii léphetett : che in schiavon si chiama Smicamic, nella quale habbiamo scolpito la prima lettera dél nome del nostro avo, cioe un N, et andando in su verso l'oriente . .. habbiamo ancora iui posta medesima lettera, e un poco in su dalla parte di tramontana in un altra pezza di terra habbiamo similmente fatto il medesimo segno.* (Kuk. II. 105. 1. = Smic. II. 157. 1. Az oklevél csak olasz fordításban maradt fen.) — A második példát merítjük a zárai bírák 1240-iki itéletleveléből abban a perben, melyet »Robertus abbas monasterii sancti Damiani de Monte (Rogovo) cum suo advocato uiro nobili Andrea de Petrizo contra Petrizum de Forto« Suisgian nevű birtok miatt indított. Ennek határjáró része így szól : »incepit primo inter silvam in ualle a quadam rupe, in qua est tale signum descendendo recte a borea in Corin usque ad aliam rupem et inde nsque ad macéras condam uille, que dicitur Losiza, ubi est terminus lapidis signati signo predicto et idem ad alium terminum lapidis signati signo predicto»... stb. (Kiadta Ljubié : Starine, 23. 1890. 193. 1. a XIV-ik századbeli Policorion nevű codexből. De eredetije is létezik a zárai tartományi levéltár Rogovo-klastrom osztályában. Kiadva : Bulletino di arch. daim. 14. 1891. 28. 1.) — Az első példa világos, mintha számunkra csinálták volna, a második azonban rövid magyarázatra szorul. Az itt megrajzolt jelvény glagolit F betű, nem illeti tehát a Rogovoklastromot, hanem ennek perbeli ellenfelét, a kinek a nagyapját Fortusnak hívták. Olv. az 1199-iki oklevelet. (Smiciklas id. m. II. 328. 1., a hol ő mint tanú szerepel. Családjára nézve v. ö. Jirecek : Die Romanen. Wiener Denkschr. 49. 1904. II. 27. 1.) Ezen példa tehát teljesen hasonlít a főntebbihez ; mindkét esetben egy előkelő családtag tulajdonnevének (a családnevek a dalmát városokban is újabb eredetűek ; olv. Jirecek : id. h. 48. 1902. I. 74. 1.) kezdőbetűje került jelvényül a határkőre vagy lara. — Azt hiszem, hogy ezen példák majdnem közvetetlenűl megmagyarázzák azt a rejtélyes czímert, mely a zágrábi muzeumban levő Garai-féle síremléken látható. A czímer lépcsőzetesen és ferdén ketté osztott paizs, melynek felső mezejében gothikus R betű van. (Bojnicic : Garai-féle síremlék. Archaeol. Értesítő, 1888. 40. 1.) A síremlék XIII-ik századi fölirata a következő : »Hic est sepultura D. Radoslavo filii D. Chrestohne de Gara et eredum suorum. A processus' itt is ugyanaz, mint a föntebbi példáknál. Mint ott a határkövekre, úgy itt a nyugati heroldképre kerül a családfő tulajdonnevének kezdőbetűje az ősi tulajdonjegy helyére. (V. ö. a kassai dómban talált XIV-ik századi sírköveken levő czímerpaizsba rajzolt lengyel tulajdonjegyeket. Fröde : A magyar mérnök-egylet közlönye, 1900. 421. 1. Récsey : A kassai dóm síremlékei, 8. 1. Sebestyén id. h. 321. 1.) Világos, hogy itt a genus Druzsina ősi czímeréről szó sem lehet ; ez személyes czímer, melynek csak episodikus szerepe lehetett az ősi jelvényeknek a tiszta nyugati czímerhez való átmenetében ; de ránk nézve fölötte fontos, mert ez az a kézzelfogható kapocs, mely a későbbi teljesen nyugati jellegű czímert a szláv és magyar billogokkal összeköti. — A mi a kereszt jelvényt illeti, tudjuk, hogy a szlavón és magyar középkori oklevelekben számtalanszor fordúl elő e formula: »ad arborem cruce signatam.«