Századok – 1906

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: Az idéző pecsét a szláv források világánál 293

303 SUFFLAY M. AZ IDÉZŐ PECSÉT A SZLÁV FORRÁSOK VILÁGÁNÁL. betű 2 9 ) és a keresztyénség jelvénye, a kereszt.3 0 ) — Tehát az egységes ősi billogok századokon át folyt csendes evolutió­jának közvetetlenűl csak három utolsó, de párhuzamos sta­diumai állnak előttünk, melyeknek első pillanatra látszólag is—so) jjrre több példát hozhatok fel, a mit a dalmát oklevelekből válogattam, mert itt legjobban észrevehető az efféle átalakulás. Az 1171-iki oklevél, melyben Chaza, a szent Benedek-r. klastrom fejedelem­asszonya megjáratja Dilato nevű birtok határait, így szól : »inprimis namque incipiendo a saxo in loco, qui Turrize vocatur, in qua (!) est sculptum Signum sancti Benedicti et tendit ... et insuper incipiendo a capite que Vipera nominatur, usque ad lapis (!) in quo est fixum olavis ferreum (!).« (Kukuljevic : Cod. Dipl. XI. 88. 1 . = Smiciklas : Cod. Dipl. II. 131. 1.) Hogy miben állt a signum sancti Benedicti (a clavis ferreum-ra. nézve v. ö. Trpimir dux Croatorum 852-iki oklevelét, melyben a következő passus fordúl elő: »terminos cum lapideis (!) et ferro sig­natos.« Racki : Documenta, 4. 1.), az világos az 1183-iki oklevélből, mely­ben Dedomir, Dénes bán poroszlója, a Szent Grisogonus klastromot beik­tatja Brda nevű birtokba, és a Szent Péter »de Clobucez« nevű klastrom birtokainak 1189-iki összeirásából. Az első oklevél (Kukuljevic : Cod. Dipl. II. 126. 1. = Smiciklas : Cod. Dipl. II. 185. 1.) így szól: »prefata autem curia in hune modum designata est : ex orientali plaga ad aus­trum habet unum fontem, in quo sunt très vivi lapides in modum graduum, in quorum superiori est sculptum sancti Grisogoni signum, scilicet G littera, a quo in directum protendentes per lapides plura sunt sculpta signa a parte aquilonis, ubi arbor est maxima, in qua idem signum impressum apparet.« A második oklevél idevágó szövege (Kuk. II. 154. 1. = Smiő. II. 240. 1 ) a következő: »inprimis illarum terrarum terminus incipit a latere maris in loco, qui sclavonice dicitur Puteç, ubi in quodam lapide vivo designatur litttra P, dein recto gradiente tramite sursum in parte aquilonis ad alium lapidem vivum, in quo eadem littera designatur« . . . stb. — Nagyon természetes, hogy ily eseteket, a hol a latin betű kiszorította a szláv tnlajdonjegyeket (az orosz rybez szó rovást jelent és magát^a határt is. Dal : Tolkovyj slovar zivago velikorusSkago jazyka. V. ö. atrékelj : Zur Slav. Lehnwörterkunde. Wiener Denkschr. 50. 1904. 55. 1. A rovásokon levő tulaj donjegyekről olv. Sebestyén id. h. 174. 1.), épen a klastromok birtokainak határain találunk ; hiszen azok voltak a középkorban az írás őrei és terjesztői. Ezen példák azonban nem maradhattak utánzás nélkül a népnél, annál kevésbbé, mivel az egyház érdekében állott, hogy a szláv pogány-korból származó jelvények mielőbb eltűnjenek. A dalmát városok közvetlen közelében, melyeknek középkori művelődését szakadatlan fonal köti a római kulturához, a latin betli könnyen léphetett s tényleg lépett is az egyszerű beiig helyére. Hasonló­képen itt, főleg a városokon kívül fekvő klastromok révén, melyek kez­detüktől fogva a glagolit irodalom góczpontjai, nagyon korán rónak glagolit betűt kőre vagy fára a határokon. Az ilyen pezsgő kultúrai központoktól távol eső területeken azonban a lakosság által nem értett betű nem boldogulhatott s csak a keresztyénség általános jelvénye szorít­hatta ki az ősi tulajdonjegyet. — A mondottak támogatására és illusztrá­lására két okieves példát hozok fel, mely páratlan a maga nemében. Az 1178-iki dalmát oklevélben, melyben Rogerius byzanczi helytartó Dujam­nak, Prestancz fiának odaítéli a nagyapjától Nicifortól ráhagyott Perun nevű birtokot, ezt olvassuk : »prima (t. i. meta) cominciando dalla pietra,

Next

/
Thumbnails
Contents