Századok – 1906

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: Az idéző pecsét a szláv források világánál 293

300 süfflay milán. scheJc Vilmos a török nyelvekből e szónak összes és pedig számos rokonait összeállította,21

) bizonyos, hogy a szláv belegt, török eredetű.22

) E szó a szláv nyelvekbe kétségkívül már a szlávoknak a török törzsekkel való első érintkezése idejében (IY-ik század) került, valószínűleg ugyanakkor, mikor a geták is átvették.2

3

) Mint török mintájának s mint a magyar billognak, a bêleg szónak jelentése: signum, nota; és a régi szláv források Danicié összeállítása szerint kiválóan két irányban használják. Először alkalmazzák az egyes községeket, törzseket, személyeket illető jegyekre, melyeket a pecsétekbe, fegyverekbe, hajókba stb. szoktak bevésni,24

) másodszor a határjelvényekre. De világos, hogy Danicic ezt a megkülönböztetést csak az anyag könnyebb 2I

) Mong. bilik = bölcsesség ; uïgur belkii, bülgü = jelvény, nyom ; csagat. bilgü = jelvény, talán rovás, run-betü ; jakut bälia = figyelemreméltó ; csuv. pil — jelvény ; pattá - ismertető jel, bélyeg stb. V. ö. Boller: Wiener Stzb. 19. 1856. 265. 1. Krek : Einleitung in die slavische Literaturgeschichte, 545. 1. 2S) Ezt Miklosich maga egy későbbi munkájában (Die türkischen Elemente in den südöstl. und osteuropäischen Sprachen. Wiener Denkschr. 34. 1884. 27. 1.) be is ismerte. a3) Jordanesnél 9. fej. (Mommsen-féle kiadás. Berlin, 1883. 69. 1.) ezt olvassuk : »Dicineus . . . ethicam eos (seil. Gothos i. e. Getas) erudiens barbaricos mores compescuit ; fysicam tradens naturaliter propriis legibus vivere fecit, quae usque nunc conscriptas belagines (belogiones, cod. Ambros.) nuncupant.« Grimm (Geschichte der deutschen Sprache, 317. 1.) a belagines szót a gót bilageineis, bilagjan szótól (= Satzungen) származtatta. De mióta biztos, hogy Jordanes ezen passusa a getákra (és nem gótokra) vonatkozik (olv. Müllenhoff fejtegetését a Mommsen-féle kiadásban, 181/a. 1. a belagines sz. a.), kénytelenek a nyelvészek a Grimmféle magyarázatot elejteni. Krek szerint (id. m. 548. 1.) e szó (mint a szláv bélégz) csak török eredetű lehet. V. ö. a szláv oklevelekben előforduló passust : »postaviti bêlêg zakonu.« (Spomenik srpske akademije, I. 26. 1.) ") De beégették a szarvasmarha farába, szarvába is. Erről ugyan Danicié említést nem tesz, de már azért is kétségtelen, mert a délszlávoknál a bêlêga — pars pecoris educati pastori débita. (Danicic : Rjecnik srb. star. I. 100. ].) — Valószínűleg főkép az efféle beégetett jelvények révén, melyekkel a török népek »par excellence« éltek, hatolt a török szó a szláv nyelvekbe. így pl. egy névtelen magyar püspök leírván a tatárok szokásait (1242) ezt mondja: »quocunque modo intrant terram, interficiunt habitatores terrae praeter parvulos, quibus Gingiscon (Dzsingiskhan)... signum suum imponit comburendo in facie ipsorum.« Fejér: CD. IV. 1. 232. 1. — Efféle jegyek használata most is typikusan él a román tutajosoknál. Burada : Despre crestaturile plutasilor. Jasii, 1880. — V. ö. Moldován : A latin stb. Írásjegyek kérdése a románoknál. Budapesti Szemle, 52. 1887. 70. 1.