Századok – 1906

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: Az idéző pecsét a szláv források világánál 293

294 SUFFLAY MILÁN. a pecsét-küldés egyházi, úgy mint világi bíróságoknál gyakorlatban volt és nemcsak a királyi kúriában, hanem alsó bíróságok is éltek vele. Szabályairól csak keveset tudunk. Alperes illetékes bírájának pecsétje volt az, melylyel idéztek, miért is. ha egyházi világi ellen perelt, ennek, viszont amannak bírói pecsétjével idéztek« .... Azután két döntő argumentumot hozva föl, hogy a sigillum mittere és hasonló kifejezések alatt csakis pecsét és nem pecsétes levél értendő,4

) így folytatja : » A pecsét, melylyel idéztek, még nem pecsét a szó későbbi értelmében, legalább nem a vidéki bíróságoknál, hanem egyszerű bírósági jelvény, valóságos billog, a melynek használatáról hívták a királybírákat királyi billogoknak. Ki mást perbe idézni akart, az az idéző pecsétet a bírótól kérte ; ezt a panaszló mellé adott poroszló vitte annak ellenfelére. Hogy a pecsétet az idézéskor a megbízás jeléül a perbe idézendőnek csak felmutatták-e, mint később a megyei gyakorlat szerint, vagy pedig, mint arra a pecsét-küldésre használt műszavak egynémelyike vall, annak lenyomatát a megidézettnél hagyták-e, azt határozottan megállapítani nem lehet, noha az előbbi a valószínűbb.« 5

) Idéztem e szavakat, mert egyrészt kutatásaimhoz kiinduló pontúi szolgálhatnak, a mennyiben teljesen felmentenek az e tárgyra vonatkozó magyar források idézésétől, másrészt pedig legalkalmasabbak arra, hogy tanulmányom irányát megszállják, mert rámutatnak azokra a hézagokra, melyeket az eddig alkalmazott tudományos módszer egyoldalúsága okozott. Hajnik szavaiból t. i. legjobban láthatni, hogy a kérdés tényleges, tisztán jogi oldala analytilcai módszerrel majdnem véglegesen tisztázva van; a genetikus felfogás alkalmazása azonban, mely nélkülözhetetlen épen az efféle esetekben, hol minden részle-4) Megfoghatatlan, hogy Bartal Antal (Glossarium, 613. 1.) jóllehet Hajnikra hivatkozik, e kifejezéseket mindamellett így értelmezi : »aliquem sigillo munito documento in ius vocare.« *) Hajnik Imre : A magyar bírósági szervezet és perjog, 186 és köv. 11. — Timon Ákos munkája (Magyar alkotmány- és jogtörténet, 1903. 449. 1.) itt számba nem vehető, inert e tekintetben semmi újat nem tartalmaz. A szerző teljesen Hajnik nézetéhez csatlakozik ; annyira követi, hogy még egy hibás idézését is (Hajnik t. i. Hornyik tanulmányát az akadémiai Értesítő helyett hibásan az Értekezések-bői idézi) híven átveszi.