Századok – 1906

Értekezések - ŠUFFLAY MILÁN: Az idéző pecsét a szláv források világánál 293

AZ IDÉZŐ PECSÉT A SZLÁV FOKKÁSOK VILÁGÁNÁL. I. AZ EDDIGI KUTATÁSOK EREDMÉNYEI. A pecsét-küldéssel való idézés (sigillum mittere, dare, proicere, cum sigillo vocare, per sigillum cogere) már többször tárgya volt a tudományos kutatásnak. Idéző pecsétek valóságos példányait látta még — de nem mondja, hol — Pray, s kettőnek rajzát is közzétette.1) A pecséttel való idézésre vonatkozó legrégibb adatokat, valamint az előtte e kérdéssel foglalkozó búvárok 3

) nézeteit összeállította Hornyik János, a ki először figyelmeztette arra a tudós világot, hogy ez ősrégi intézmény még a XIX-ik században sem szűnt meg egészen, mert néhány város életében az ő koráig fenmaradt.3

) Utoljára Hajnik Imre, a magyar jogtörténet legalaposabb ismerője, szokott óvatosságával csak a legközvetetlenebb adatokra támaszkodva, így formulázta ez irányban tett kutatásai eredményét: »Az idézésnek hazánkban ismert legrégibb alakja a pecsét-küldés (missio sigilli) volt. Szent László törvényeinek első könyve már szól róla és a tizenharmadik század elejéig az idézés egyedüli ismert alakja. Valószínűleg nyugatról átvéve, ') Syntagma historieum de sigillis. Budae, 1805. I. tábla, 1. és 2. sz. Az egyik szárnyas angyalt ábrázol tárt karokkal ; körirata : Sigillum citationis. A másikon bikafő jelvény látható (a Buzád-Hahold nemzetségé), melyet e legenda zár körűi : Comes Tristanus me misit. Pray szerint (4 és köv. 11.) amaz egyházi, emez pedig világi bíróság idéző pecsétje volt. ') Szellemesen és elég bőven tárgyalja a kérdést Schwartner Márton fordítója Perger János: Bevezetés a diplomatikába. Pest, 1821. 96. 1. 3) Az idéző pecsétről. M. Akadémiai Értesítő'. Phil, és tört. oszt. 4. 1864. 41—53. 11. SZÁZADOK. 1906. IV. FÜZET. 20