Századok – 1906

Történeti irodalom - Schäfer; Dietrich: Die Ungarnschlacht von 955. Ism. Kropf Lajos 156

158 TÖRTÉNETI IRODALOM. nézete mellett kardoskodik, kinek a főkérdésben igazat ad, ámbár megengedi, hogy részletek dolgában az említett író nagyon ügyetlenül használta fel a helyrajzi és földrajzi adatokat. De még Schäfer sem birkózik meg a feladattal úgy, mint azt a józan kritika megkövetelné. Valamint a többi német történetíró és magyar kollegáik, köztük Marczali is, a csata leírását ő is két egykorú, de egymásnak ellentmondó forrásból akarja erőnek erejével összeforrasztani, s az eredmény elolvasásánál önkénytelenül Horatius e sorai jutnak eszünkbe : Humano capiti cervicem pictor equinam Jüngere si velit et varias inducere plumas Undique collatis membris . . . stb.1) Ha a római költő olvashatná az ágostai csata leírását, a történetírókról is elmondaná, a mit a pictorokról és poétákról írt : . . . pictoribus atque poetis Quidlibet audendi semper fuit aequa potestas. Szerény nézetem szerint az Agosta alatt történt dolgok leírásánál csakis Gerhard versióját szabad elfogadnunk. Ennek elbeszélése szerint a magyarok épen ostromolták Agosta városát, midőn a német áruló Perclitold (Berthold) megérkezett táborukba s tudtokra adta, hogy Ottó király útban van egy mentő hadsereggel a szorongatott város fölszabadítására. A magyarok erre abbahagyták az ostromot és Ottó ellen vonultak, nem törődve többé a várossal, melyet véleményük szerint a német király legyőzése után majd úgyis könnyen hatalmukba keríthettek. Az egész leírásból világos, hogy a magyarok elmentek A gosta alól, mert csakis így volt észszerű és lehetséges, hogy Udalrik (Ulrik) püspök, a város hős védője, éjnek idején kiküldötte testvérét, Dietpald grófot »a többiekkel, kik a városban voltak«, hogy velük Ottóhoz csatlakozzék. A kik a városban maradtak, nem láttak semmit a csatából; a mit ők láttak a város bástyáiról (de propugnaculis), az egy tömör magyar sereg elvonulása volt, melynek rendezett menetéből senki sem gyanította volna, hogy vesztett csatából menekülnek haza felé. Csak akkor vették észre, hogyan áll a dolog, mikor a magyarok sietve átkeltek a Lech folyón. Ottó király későn este érkezett Agostához s csak tőle tudták meg a püspök és a városban maradt hívei, ') De arte poetica.