Századok – 1906

Történeti irodalom - Schäfer; Dietrich: Die Ungarnschlacht von 955. Ism. Kropf Lajos 156

159 TÖRTÉNETI IRODALOM. hogy a király megverte a magyarokat és üldözőben van utánuk. Különben az üldözés is igen lanyha lehetett, mert Ottó meghált a püspöknél s csak másnap reggel indult a magyarok után a Lech folyón át Bajorországba.1) Ha a Lechmezőn történt volna meg az ütközet, úgy a püspök életírója egészen másképen beszélte volna el a dolgot. Munkájában megemlíti ugyan a mezőt (in campum quem Lehcfeld vulgo dicunt), de ennek a passusnak semmi köze sincs a 955 évi csatához, hanem a jámbor püspöknek egy kalandját írja le Szent Afrával, a mi valami 20—30 évvel az ágostai ostrom előtt esett meg. Az egyedüli forrás, mely a Lechmezőt a csata színhelyéül említi, az Annales Lamberti egy rövid följegyzése, mely szerint »Otto rex Ungarios . . . prostravit in Lechfelt in natali sancti Laurentii«, de ezt az állítást ékesen megczáfolja Gerhard us leírása.2) A többi német krónika csak egy Agosta közelében vagy a Lech folyó mellett (iuxta fluvium Lech, circa Humen Lech, iuxta Lech fluvium, secus Licum flumen, ad Licum flumen, iuxta Lichum fluvium, prope fluvium Lehe, apud Lichum fluvium) vívott csatáról tud valamit. Ha mármost Wiilukind tudósításához fordulunk, azonnal feltűnik, hogy Agosta ostromáról egy szót sem szól. E forrás szerint ugyanis Ottó valahol e város környékén táborba száll (castris positis in confiniis Augustanae urbis) s ott csatlakoznak hozzá a frankok, bajorok s a hős Konrád herczeg. A két sereg előőrsei csakhamar egymásra akadnak s másnap hajnalhasadtával Ottó megindúl »quasi nyolez légióval« s nehéz és járatlan utakon vezeti seregét, hogy a magyarok nyilaikkal kárt ne tehessenek vitézeiben. De másként történt a dolog. A magyarok piit sem gyanítva (nihil cunctantes ! ?) átkelnek a Lech folyón, s megkerülve őt, megtámadják a hátvédjét képező ezer válogatott cseh vitézt s megszalasztják ezeket is. a svábok két légióját is; de Ottó észreveszi a veszedelmet és Konrád lierczeget küldi ellenök, a ki megmenti bajtársait a magyarok kezéből. Erről az eseményről azonban a püspök életírója nem szól semmit. Mint tudjuk, Widukind itt félbeszakítja elbeszélését s elmondja, hogy míg ezek a dolgok Bajorországban — tehát a V. ö. Panier Gyula : A ra. nemzet tört. Szent Istvánig, 83—87. 11. a) Diimmler az Ann. Lauriss. niaj. egy passusát idézi (in loco ubi Lechfeld vocatur super civitatem Augustam), de ez egy 787-iki följegyzésre vonatkozik.