Századok – 1905

Történeti irodalom - Kardos Samu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái. Ism. Váczy János 946

947 .TÖRTÉNETI IRODALOM. adja, a nélkül, hogy bevégzett képet állítana elénk. Kutató szorgalmával épen nincs arányban alkotó képessége, tárgyszeretetével kritikai készültsége, olvasottságával itélő tehetsége, nem is szólva a történetíró azon tulajdonságáról, hogy a különféle adatok csoportosításából élő valóságot állítson elénk, a melynek hű vonásai megkapják az olvasót. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy Kardos Samu műve épen nem érdekes és tanulságos. Igen gazdag adatai önmagukban véve is fontosak; de midőn a szerző különben is Wesselényi munkáinak kiadásáról gondolkozik, azt a számos mutatványt, a mi e köteteket oly terjedelmesekké teszi, az életrajz keretében bízvást mellőzhette volna. Semmiféle életrajz nem bírja meg az adatoknak azt a bő kivonatolását, a mivel Kardos nem lapokat, hanem íveket foglal el csak azért, hogy a mit rövid kivonatban elbeszélése folyamán elmond, részletes bizonyítékokkal támogassa. Példáúl a Kölcsey vádiratának, Kemény Zsigmond essayjének, az erdélyi országgyűlés jegyzőkönyveinek stb. szószerinti közlése csak megakasztja az előadást, a nélkül, hogy újabb oldalról vagy magasabb szempontból világosítaná meg a felvetett kérdést. Igy jár el Wesselényi két nagy művének közlésével is. A helyett, hogy alapgondolatukat, hatásukat néhány találó vonással törekednék előadni, bő kivonatokat közöl belőlük, a melyek sehogysem tudnak az életrajz keretébe illeszkedni. Feldolgozott művek több lapnyi idézete sem való ide. Nagy kitérései sokszor épen fárasztók, mert csak távoli összefüggésben vannak a tárgygyal. Wesselényi nádorról, mint hősének egyik híres őséről szólva, a nádori méltóság jogkörének vázlatát is szükségesnek látja fejtegetni; vagy Wesselényi Miklós országgyűlési szereplésével kapcsolatban a tárgyalások rendjét, a kerületi és országos ülések módját is részletesen elmondja, a mi azután előadását terjengőssé, hogy ne mondjuk, zavarossá teszi. Az olvasó szilárd középpontot alig talál, a hová figyelmét kösse. Egyszóval : gazdag adathalmaz áll előttünk, mely a benső szerkezet kapcsolatait nélkülözi. Színes rajz, melyen a figyelem szétszóródik s nem tud egy pontra irányúlni. Szerkezetének lazaságát még szétfolyóbbá teszi az írónak sokszor előre való kalandozása és czéltalan megállapodása. Pl. a mikor még csak Wesselényi és Kossuth fogságát tárgyalja, már az 1848/49-iki szabadságharczunkról és a bekövetkező katasztrófáról elmélkedik. Vagy a Il-ik kötet 11-ik fejezetében részletesen elmondja Wesselényi halálát s a következő fejezet mégis Wesselényi végrendeletéről, betegségéről és haláláról szól. Midőn Kossuth fogságából kiszabadúl : mélyen megindúlva