Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - IV. befejező közl. 902

930 BLEYER JAKAB. és békésen élt tovább, míg az egyik nép a másikban többékevésbbé nyomtalanúl fel nem olvadt. így a hun birodalom felbomlása után is kétségtelenül a hunok nem épen jelentéktelen töredéke maradt vissza a mai Magyarországon, mely azonban egy-két nemzedék után a kulturális tekintetben előrehaladottabb és különben is sokkal számosabb germánsággal assimilálódott. Theodorik elvonulása után a gepidák lassankint elfoglalták a keleti gótok dunántúli birtokát is,1

) és valószínű, hogy a visszamaradt keleti gótok egy pár évtized alatt teljesen elvegyültek az amúgy is közeli rokon gepidákkal. A régi hagyományok, melyek legalább részben, a két törzsnek már csak az együtt átélt történeti események alapján is közös kincsei voltak, tovább ápoltattak és újabb elemekkel gyarapíttattak. Olaszországból is bizonyára híre érkezett a rokontörzshöz Theodorik dicsőséges tetteinek, ő lett a germán népvándorlás legfényesebb és legünnepeltebb hőse, s mint a germánság képviselője belépett a hunokról és gótokról szóló pannóniai mondába is. De a történeti Burgund-monda is eljutott Pannóniába, mely kétségtelenül nagyon kívánatos felvilágosítást nyújtott Ildikó romboló és felszabadító tettének indító okairól ; ily módon belekerült Kriemhild is -— még Theodorik előtt — a pannóniai hun-mondába. Ekkor azonban a békésen előnyomuló szlávok mellett a Yl-ik század közepe táján új, harczias hajlamú népek léptek i'el Pannóniában, t. i. a longobárdok és avarok. Véres küzdelem támadt, mely a longobárdok és avarok szövetkezése folytán a gepidák vereségével és hatalmuk megtörésével végződött. Nemsokára rá elhagyták a longobárdok is Pannóniát, és Alboin vezérlete alatt (568) Olaszországba vonultak. A gepidák pedig avar hódoltság alá kerültek és az új szolgaság nehéz igája alatt számuk mindjobban fogyott. A iX-ik század második felében utoljára említtetnek az avarokkal együtt,2) azután nyomtalanúl eltűnnek. Alig vagyunk tehát arra a feltevésre jogosítva, hogy a gepidák még jelentékenyebb számban éltek volna a mai Magyarország területén, mikor azt a magyarok a IX-ik század végén elfoglalták. Sőt valószínű, hogy egy emberöltővel a Conversio Bagoar iorum-bím való említtetésök után, a magyar honfoglalás idejében már beleolvadtak az őket mindenfelől körülvevő szlávságba. Magyar források egyetlen egy-') V. ö. F. Dahn : Urgeschichte der germanischen und romanischen Völker, I. köt. 569. 1. a) A Conversio Bagoariorum (A magyar honfoglalás kútfői, 306. 1.) 871-ből említi : »de Gepidis autem quidam adhuc ibi (t. i. in Pannónia) resident.« V. ö. még K. Zeuss : Die Deutschen und die Nachbarstämme, 1837.