Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - IV. befejező közl. 902

922 BLEYER JAKAB. nak van nevezve, Nagy Gézát*) arra a feltevésre bírta, hogy Csaba neve tulajdonkép a hun »Saviri« vagy »Sabiri« néptörzs nevével azonos, a kiket Jordanes 2) — úgy tetszik — Hunugurinak is nevez. Ezeket Nagy Géza »ungar«-oknak, magyaroknak tartja, és Konstantinus császárnak3

) a üaßaptoiaacpaXoi népről szóló tudósítására támaszkodva arra következtet, hogy a »Sabiri« tulajdonképen egy magyar néptörzs voltak, és hogy ennélfogva Csaba egy eponymus, mely annak emlékezete folytán, hogy a hunok egy része a hun birodalom felbomlása után az alsó Dunánál a rómaiak földjén telepedett le, jutott a hunokról szóló sajátosan magyar mondába. Bármily éleselméjű azonban e hypothesis, — tudományosan nem igazolható nézetekre lévén alapítva, — nem egyéb a képzelet puszta játékánál. Más magyarázatot ad Sebestyén,4

) a ki itt is úgy látja, hogy a germán eredetű hagyományokra az avarok átalakító befolyást gyakoroltak. Az említett mesét, mely a »Hadakútja« kifejezésnek magyarázatát adja, régi és valódi mondakincsnek tartja és arra alapítja Csabára vonatkozó hypothesisét. Magyarázatában utal Widukindnak 6

) a thüringiai birodalom bukásáról szóló mondai elbeszélésére, melynek lényeges tartalma a következő : Irminfrid, az utolsó thüringiai király, a szászok éjjeli támadása alkalmával, a kik Thiadricus frank királylyal, Irminfrid sógorával szövetkeztek, nejével és gyermekeivel elmenekül. Thiadricus visszahívatja Irminfridet és hamis ígéretekkel rábeszéli Iringet, a szerencsétlen király legbensőbb tanácsadóját, hogy urát ölje meg. Iringnek, miután a királyt megölte, a tett ígéretek helyett számkivetés lesz a jutalma, mire a frank királyt bosszúból megöli és kardjával magának utat nyit. Widukind maga kételkedik az elbeszélés igaz voltában, de azért hozzáteszi : »mirari tarnen non possumus, in tantam famam praevaluisse, ut Iringis nomine, quem ita vocitant, lacteus coeli circulus usque in praesens sit notatus.« Ezen mondán kívül idevonja Sebestyén a Nibelungéneket is, a melyben Infrit és Iring Etzel udvarában tartóz') Adatok a székelyek eredetéhez és egykori lakhelyéhez, 130. 1. és Pallas Nagy Lexikona, IV. köt. 385. 1. 2) Getica, V. fej. 3) De adm. imp. XXXVIII. fej. A m. honfoglalás kútfői, 120. 1. 4Vld. m. 549. 1. 5) MGH. SS. III. 420. 1. E monda más forrásokban is maradt ránk. V. ö. K. Müllenhof/' : Von der Herkunft der Schwaben. Zeitschr. f. d. Altertum, XVII. 57. 1. — R. Kogel: Geschichte der deutschen Litteratur bis zum Ausgange des Mittelalters, I. köt. 124. 1. — Symons id. m. 668. 1.