Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - IV. befejező közl. 902
A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ЕЬЕМЕГ. 909 magától értlietőleg megvolt a maga szilárd és el nem tolható helye, de megvolt a Nibelung-mondában is, miután a Burgundmonda a pannóniai hun hagyományokkal vegyült. A ravennai ütközetről szóló monda mívelői természetesen a Nibelung-mondát is mívelték; nyilvánvaló tehát, hogy miért kellett Dietrich nek a győzelmes ravennai csata után Hunországba visszatérnie : meg kellett várnia a hunok és burgundok harczának kitörését, — ezért tolódott ki a számkivetés ideje 20 évről 30—32 évre, — hogy régi szerepét, mely atyjáról és atyja testvéreiről szállott reá, ebben a világtörténeti küzdelemben átvehesse. A hun-krónika előadása szerint Detreh visszatérése Olaszországba csakis békés lehetett. A német monda-források egy részébenis békésen tér Dietrich régi birodalmába vissza. De miért csak most ? A monda feleli : mert az ő ellensége Ermanarik, épen akkor, a hunok és burgundok liarcza után halt meg. Hogy a mondának ez a felelete önkényes és kényszerű, egészen világos ; azért a kutatás ezt a megokolást szokta adni : Ermanariknak meg kellett halnia, mert a nagy csata után, melyben Dietrich és az ő pártfogója Etzel, minden emberüket elvesztették, nem volt többé lehetséges, hogy Dietrich fegyveres erővel foglalja vissza Ermanariktól Olaszországot.2) Nyilvánvaló, hogy a kérdést sem a monda felelete, sem a kutatók említett magyarázata nem oldja meg igazában. Ehez járul, a mi a kérdést még jobban összebonyolítja, hogy más német forrásban3 ) Dietrich nem békésen, hanem fegyveres erővel tér vissza országába. Ugy vélem, hogy itt is két különböző monda-typussal van dolgunk. Az egyik eredeti tisztaságában a pannóniai magyar hagyományban maradt ránk : Miután Detreh lerázta a hun igát, békésen tér vissza régi birodalmába, Olaszországba. Ez a hagyomány a pannóniai hun mondának nyugatra vándorlása alkalmával eljutott Németországba is, a hogy a judrekssaga és a Klage megőrizte. Németországban élt azonban egy másik typus is, mely a Tlieodorik és Odoaker liarczairól szóló hagyományból alakult ki s a quedlinburgi évkönyvekben meg a ravennai ütközetről szóló mondában maradt ránk, és a melyre a Hildebrand-ének is utal. Ez a ') így a Pictrekssaga-ban (395 és köv. fej.), a hol csak Sibich áll ellent ; és a Klage-ban, mely erről az ellenállásról sem tud. Ezt a békés visszatérést nem kell, mint látni fogjuk, későbbi fejleménynek tartanunk, a hogy általában felteszik. V. ö. Symons id. m. 692. 1. s) V. ö. R. Heinzel : Die ostgothische Heldensage, 60. 1. és Symons id. m. 692. 1. 3) így valószínűleg a Hildebrand-énekben és egész határozottan a Quedlinburgi annalesekben. Olv. W. Grimm : D. Heldensage, 36. 1.
