Századok – 1905

Tárcza - Folyóiratok 74 - Ethonographia 79

tárcza. 79 harcza alatt pusztult el. azóta rom. - A 9. füzetben Kanyaró Ferencz közöl tréfás verseket és gúnyénekeket a régi magyar népies költészetből. — Rácz Miklós (9. 10. fűz.) Yillani János és Máté krónikájáról írt forrástanulmányt. A két olasz krónikás magyar történelmi szempontból is figyelmet érdemel, mert mind a kettőnél találunk adatokat pl. Nagy Lajos nápolyi hadjáratairól, a magyarok politikai intézményeiről, hadi szokásairól stb. — A 10. füzetben Adalékok az erdélyi archontologiához czím alatt Vásári Miklós alvajdára (1320 körűi). Аутоп-гя. a székelyek ispánjára (Aymon = Simon), továbbá Bebek Miklós erdélyi prépost és kalocsai érsek származására vonatkozólag Wertner Mór igazít helyre némely tévedéseket. •— Az irodalmi szemle több történeti munka bírálatát hozza ; míg a kidönfélék rovata számos apróbb történeti érdekű adattal bővelkedik. — ETHNOGRAPHIA. A Magyar Néprajzi Társaság értesítője. Szerkesztik Munkácsi Bernát és Sebestyén Gyula. XIV. évf. 1903. 1 — 10. füzet. — Az egész évfolyam legérdekesebb közleménye az a bő tanulmány, melyet Rovás és rovásírás czímmel Sebestyén Gyula tollából az 1 — 7. füzetekben olvashatunk. Bevezetésül az írás történetét adja elö. majd áttérve a számjelzés módjaira, arra az eredményre jut, hogy a számjelzés alapja általában a kéz és ujjak ábrázolása, A legrégibb írószerek a kés, a fatábla és a bot, s épen a botra való rovásból lehet megmagyaráznunk azt, hogy a héber s minden ettől származó írás jobbról-balra menő. Ismerteti a barázdoló írást (bustrophedon). ezt a közvetve ránk maradt rovásírást, továbbá a számrovást ; szól a hazai nemzetiségek rovásírásairól. s itt a csángóknál használt kétsoros rovást egyezőnek találja a vogulok és osztjákok kétsoros rovásaival. Végűi a tulajdonjegyeket tárgyalja, melyeknek használata több európai és ázsiai népnél kimutatható, s a melyek nálunk is szokásban voltak. — Ugyancsak az 1. füzetben kezdi meg Katona Lajos becses összehasonlító irodalomtörténeti tanulmányát a magyar népmese-typusokról, mely hat közleményben a 10. füzettel ér véget. —- Munkácsinak a moldvai csángókról az előbbi évfolyamban olvasható czikkét. főleg a csángók eredetéről való nézeteit Melicli János bífálja (1—-2. füz.), mire Munkácsi nyomban válaszol. Az 5. füzetben Domanovszky Sándor ismerteti Hetényi Jánosnak kéziratban fenmaradt művét, melynek czíme : A még pogány magyarok őshite és szertartásai. E munkát Domanovszky még ma sem tartja elavultnak. Galgóczy János folytatja az újabb szumir szószedet közlését, mit a 10. füzetben fejez be. — Magyar történeti szempontból fontosak Krausz Sámuel közlésében (5. 6. füz.) Roger Bacon (1210 —1292) és Beauvaisi Vincentius (megh. 1264-ben) tudósításai a tatárokról. Az előbbi a kunokat és magyarokat is meg-