Századok – 1905
Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712
A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEÍ. 749 cum.1) Romjai részben még ma is láthatók, és kétségtelen, hogy a magyar honfoglalás első századaiban még igen jelentékenyek lehettek, iigy hogy Anonymus írhatta :2) »Arpad et omnes sui primates, cum omnibus militibus Hungarie intrauerunt in civitatem Atthile regis. Et uiderunt omnia palacia regalia, quedam destracta usque ad fundamentum, quedam non, et admirabantur ultra modum omnia illa edificia lapidea. Et facti sunt leti ultra quam dici potest, eo quod capere meruerunt sine bello ciuitatem Atthile regis, ex cuius progenie dux Arpad descenderat. Et epulabantur cottidie cum gaudio magno in palatio Attile regis« stb. A népvándorlás viharai lerontották Aquincumot és római lakossága is eltűnt kultúrájával együtt. Lakatlan azonban a város, vagy vidéke, bizonyára nem volt soha ; a rómaiakra germánok következtek, ezekre szlávok s végűi a IX-ik században a magyarok. Aquincum-Acincum neve kiveszett a népek emlékezetéből és a városról századokon át nem történt többé említés. Csak a magyar krónikákban és oklevelekben találkozunk vele újra, de most már — a tudós Sicambria és a német Etzelburg mellett — »Buda« néven. Ezt a nevet a magyarok bizonyosan a szlávoktól vették át, a mint hogy ezzel a szláv helységnévvel tényleg másutt is többször találkozunk.3) Eredetére nézve azonban e név valószínűleg germán, és ilgy vélem, hogy a germán *bóí>a-ból (új-felnémet Bude) vezetendő le, melynek a szlávban törvényszerűen Buda-vá kellett változnia.4) Nem lehet benne kétség, hogy a magyar honfoglalás idejében Buda lakossága szlávokból állott, a kik közé nemsokára és pedig túlnyomó számban magyarok telepedtek. De már a XII-ik században németek is telepedtek le Budán 5 ) azaz Ó-Budán, ép úgy mint Pesten, mely eredetileg a Duna mindkét oldalán terült el.6 ) ') V. ö. Salamon Ferencz: Budapest története, I. 101. 1. és Corp. Insoript. Lat. III. 439. 1. a) XLVI. fej. а) Olv. Fr. Miklosich : Die slavischen Ortsnamen aus Appellativen, II. Denkschr. d. k. Akad. der Wiss. Phil. hist. Ol. XXII. köt. Bécs, 1874. 149. 1. 4) Germán ô > szláv и. Y. ö. В. Loewe : Altgermanische Elemente der Balkan-Sprachen. Kuhn-féle Zeitschrift für vergleich. Sprachforsch. XXXIX. 316. 1. б) V. ö. Salamon id. m. II. 104. 1. e) »Pest« is szláv név, melyet a magyarok megtartottak, a németek azonban »Ofen«-re fordítottak. Lassankint Pest városának a Duna jobb-és balpartján elterülő két fele — a jobbparti a XIII-ik század közepétől mindjobban fellendült — egymástól függetlenítette magát. Ennek következtében a nevek is eltolódtak, úgy hogy végűi Pest balparti részét a németek is Pest-nek hívták ; jobbparti felét azonban a németek Ofen-nek, a magyarok Budának nevezték. A tulajdonképeni Buda — Sicambria,
