Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712

BLEYER JAKAB. A MAGYAR HUN-MONDA GERMÁN ELEMEI. 733 annak a következtetésnek, melyet az Etela és Buda nevekből hun-mondánk eredetére vonatkozólag levontam. Ez az ellenmondás azonban csak látszólagos és könnyen megmagyarázható. A keresztyénséget a magyarság, szlovén közvetítéssel ugyan, de lényegileg a németektől vette át. Minthogy pedig »Attila— Etzel« és »Boto—Botolung« a németeknél csak ritkán használt személynevek, természetes, hogy a szlovének, illetőleg magyarok keresztyén nomenklatúrájára nem voltak hatással, ennélfogva nem lehettek hatással hősmondánk megfelelő neveire sem. Dietrich azonban igen gyakori német keresztnév és okleveleinkben is a leggyakoriabbak közé tartozik, tehát csak természetes, lia, felteszsziik, hogy a felnémet eredetű név kiegyenlítőleg hatott a monda nevére, mely eredetileg csakis gót alakú lehetett. Semmiesetre sem kényszerít e név felnémet alakja bennünket arra, hogy a német mondának közvetlen hatást tulajdonítsunk a magyar hagyományra. De hogy tényleg nem lehet német kölcsön vételről szó, maga a hagyomány tartalma a leghatározottabban bizonyítja. A hogy Etele és Buda Balamber helyébe, úgy lépett Detreh a Yinithariuséba, a ki mellett Athanaricus, a nyugati gótok királya, bizonyára igen korán tűnt el. Hogy Detreh közvetetlenűl Vinithariusra következett volna, nincs ugyan kizárva, de nem is valószínű. Detrehben — mint még látni fogjuk — főként olyan történeti emlékek vannak felhalmozva, melyek eredetileg atyjára Tlieodemer-re és ennek testvéreire : Yalamer-re és Videmer-re vonatkoznak, a kik mint a keleti gótok fejedelmei Attila uralma alatt voltak s Attila halála után népük szabadságát kiküzdötték. Lehetséges tehát, hogy ezen testvérek egyike, talán Valamer király, vagy pedig Theodemer, N. Theodorik atyja, lépett először Vinitharius helyébe, úgy hogy a hagyomány bizonjros fejlődési fokán a monda elejétől annak befejezéseig Valamer vagy Theodemer volt a keleti gótok képviselője. A monda további alakulásában azután Valamert, illetőleg Theodemert kiszorította a sokkal nevezetesebb, sokkal ragyogóbb N. Theodorik, kinek hatalmas alakja a germán népek hagyományában letéteményese volt a gótok jó és balszerencséjének a Balambertől való leigázástól egészen Attila halála után való felszabadulásukig. Theodorik természetesen csak Pannóniából való kivonulása után és valószínűleg még csak egy emberöltővel később ("}" 526-ban) a Vl-ik század közepe táján léphetett be a Pannóniában visszamaradt gótok hagyományába, a kik összeköttetésüket Olaszországba vándorolt fajrokonaikkal, és érdeklődésüket a pannóniai születésű Nagy Theodorik iránt bizonyára nem vesztették el.