Századok – 1905

Értekezések - BLEYER JAKAB: A magyar hun-monda germán elemei - II. közl. 712

734 BLEYER JAKAB. A történeti Vinitharius elesik a hunok ellen vívott harczban ; Detreh, bár súlyosan megsebesülve, túléli a pannóniai hadjáratot, Etele vazallusává lesz és ennek halála után visszaszerzi a maga és népe szabadságát. A monda tehát lényeges eltérést mutat a történelemtől. Ez az eltérés valószínűleg máikorán bekövetkezett, mikor a Vinitliariusra való emlékezés elhomályosult. A monda a népek sorsát individuálisán szereti felfogni, és a mint a gótok maguk a hunok ellen folytatott küzdelmükben el nem pusztultak, hanem mint alattvalóik jó egyetértésben velük tovább éltek, ennek nemzeti hősükben is ki kellett fejeződnie, annál is inkább, mert a későbbi gót fejedelmek barátságos viszonya a hun királyi udvarhoz, történeti valóságon alapúi. Fölötte valószínű tehát, hogy a gótok képviselője, mihelyt a történeti Vinitharius a mondából kiszorult, a hunokkal való harczokban többé nem esett el, hanem Etele fönhatósága alatt tovább élt népével. A történeti Vinitharius halálának nyoma azonban a magyar hagyományban még egészen tisztán látható. »Ditrico per iaculam (vagy: per sagittam) in fronte letaliter vulnerato.« így a hun-krónikában, a mihez Turóczi még hozzáteszi: »cuius tandem sagittae truncum ipse Detricus, vrbem ad Romanam, dignitatis imperatoriae in curiam, pro documento certaminis per ipsum cum Hunis commissi, in fronte detulisse, et propter hoc immortalitatis nomen vsurpasse narratur. Hungar or unique in idiomate halhatatlan Detreh dici meruit, praesentem usque in diem.« Detreh tehát ugyanoly sebet kap mint Vinitharius, és pedig szintén halálosat. Míg azonban Vinitharius tényleg belehal, Detreh életben marad, úgy hogy a monda »halhatatlanának nevezi. Schwandtner kiadásában »halliatalan« áll, a mi természetesen nyomdahiba, úgy hogy általánosan » halhatatlan «nak olvasták. Ennek következtében a hun-krónika ezen adatában Grimm Jakab2) óta Dietrichnek egy mythoszi vonását szerették látni, a mikor is rámutattak arra, hogy a német monda sem tud semmit Dietrich haláláról, hanem csak csodálatos eltűnéséről.3) Ez a mythologiai magyarázat azonban már csak ama megegyezésnél fogva is, mely hun-históriánk és Jordanes előadása közt fennáll, egészen valószínűtlen; határozottan megczáfolja azonban Sebestyénnek egy szerencsés észlelete.4

) Turóczinak 1488-iki bríinni kiadásában ugyanis ') V. ö. föntebb Oláh előadását, a ki nyíltan mondja, hogy Detreh ezt a jelzőt magyar dalokban viselte. •) Deutsche Mythologie, 346. 1. s) V. ö. Petz id. ért. 43. 1. 4) Haláltalan Detre. Phil. Közlöny, XXIV. köt. 152.1. és id. m. 421. 1.